Az ifjabb Gáspár Tibor által átadott hagyatéki anyagok, többek között saját kezű életrajzok, fényképek, portfóliós album, a főépítészi tevékenységgel összefüggő kiadványok mellett digitális adatszolgáltatás is történt. A családtól kapott információk nyomán, forrásként közöljük Gáspár Tibor részletes életrajzát.
Gáspár Tibor életrajza
Gáspár Tibor 1929. május 9-én született Székesfehérváron. Felmenői apai ágon a Veszprém megyei Balatonfőkajár egyik református, gazdálkodó családjához tartoztak. A Dr. Jankó Jánosnak 1902-ben megjelent, „A Balaton-melléki lakosság néprajza” című könyve a „Gáspár” családi nevet az „újabbak” közé, vagyis a XIX. század során a környékre érkezők közé sorolja.
Tanulmányait előbb Székesfehérváron, majd bíróként dolgozó édesapjának a budapesti táblához történt kinevezése és a család Budapestre való költözése után fővárosi iskolákban folytatta. Itt azután a Berzsenyi Dániel, később a Lónyay utcai református gimnáziumba iratkozott be apja óhajának megfelelően. A háború alatt, miután bátyját és édesapját is besorozták, egyedül maradt édesanyjával, akivel együtt élték át a főváros ostromát.
A harcok elmúltával előbb bátyja tért haza Németországból, ahová a németekkel együtt hátráló alakulatával került. Édesapja 1946 őszén térhetett haza orosz hadifogságából.
Gimnáziumi tanulmányainak befejeztével, 1947-ben a Műegyetem építészeti karára nyújtotta be továbbtanulási kérelmét, ahol ebben az évben kellett először felvételi vizsgát tenniük a jelentkezőknek, amit sikerrel teljesített. Az egyetemet négy év alatt végezte el, és már az utolsó két évben szigorló építészként Dávid Károly műtermében dolgozott. Utolsó szemeszterében diplomamunkáját a Weichinger Károly által vezetett Középülettervezési Tanszéken védte meg kitűnő eredménnyel.
1951 október végén, november elején két év katonai szolgálatra hívták be. Záhonyba került, egy légvédelmi tüzéralakulathoz. Itt a kiképzést követően, mint egyetlen diplomást megbízták a laktanya könyvtárának rendbetételével, illetve ő lett az alakulat mozigépésze, ami némi szabad mozgási lehetőséget biztosított számára. A filmekért ugyanis Budapestre kellett felutazni, és ugyanott kellett őket leadni. Ez a két pozíció további előnyökkel is járt, így tehát a két év könnyebben telt el számára, mint az átlagos sorkatonáknak.
Feleségét 1949–50 szilveszterének estéjén ismerte meg, amikor unokaöccsével az Opera melletti Dalszínház mulatóban keresett szórakozó helyet. Egy másik asztaltársasággal, köztük leendő feleségével, az ő barátnőjével, valamint annak férjével a szűk hely miatt összetolták asztalaikat. Ebből született házasságuk és az ott ülő másik párhoz fűződő mindhalálig tartó barátságuk. Esküvőjükre katonaideje alatt került sor 1952 húsvétján. Házasságukból elsőként, 1954-ben született fiúgyerekük a Péter, a másodiknak, 1956-ban született a Tibor nevet kapta.
Leszerelését, 1953 novemberét követően barátja, Mester Árpád közbenjárásával és Kismarty-Lechner Gyula ajánlásával a BUVÁTI-nál, a Városház utcai központi tanácsháza épületében működő tervezőirodánál kapott állást. Közvetlen főnökei Tárnok Vilmos és Tarján László lettek. Így indult pályafutása a Fővárosi Tanács fennhatóságában és épületében működő tervezőirodánál. Első önálló munkája a Rákóczi út 70. alatti fogház beépítésének tervezése volt, amely nem valósult meg; ezt követte két megépült ház, egy mátyásföldi és egy naphegyi iskola. Utóbbi láttán Tárnok Vilmos megjegyezte: „Svédországban érzem magam.”
1956 eseményeit, mint műegyetemi tanársegéd közvetlen közelről kísérte figyelemmel, és induló megmozdulásaiban részt is vett. Járta a várost és ott volt a kibontakozó forradalom jelentős eseményeinek helyszínein. Ott volt a Kossuth téren, amikor tüzet nyitottak a felvonuló tömegre. A BUVÁTI-nál megalakult a forradalmi bizottság, aminek tagjai közé választották. Különösebb aktivitást azonban sem a bizottság, sem annak tagjai nem fejtettek ki fennállásának rövid ideje alatt.
A november 3-a utáni fordulattal véget értek a megmozdulások. A kilátástalannak ítélt jövő és a történtek hatására – mint sokan mások – feleségével együtt végül is úgy döntöttek, hogy elhagyják az országot. Egy ügyvéd szervezte az utat Győrig vonattal, majd onnét buszokkal Mosonmagyaróvár irányába. Nem sokkal a várost elhagyva, Mosonszentjános határában karhatalmisták tartóztatták fel
az autóbuszt és visszakísérték őket Mosonmagyaróvárra. A rendőrkapitányság pincéjébe terelték az utasokat, akiket sorra kihallgattak. Másnap azután mindenkit kivittek a vasútállomásra, ahol egy fegyveresek által őrzött vonatra szállították fel őket azzal, hogy egy újabb találkozás esetében másként fog végződni a kirándulás. Így hát estére otthon voltak Nagy Lajos király úti lakásukban.
Az elkövetkező öt évben útlevelet nem kaphatott, ugyanakkor vállalatánál műteremvezetővé léptették elő. Munkáiban sikereket ért el, aminek elismeréseként 1963-ban Ybl-díjjal tüntették ki. A díj odaítélésének indokául a Múzeum körút 23-25., a Thälmann utcai lakótelep 15. és az Árpád-hídfő 6. számú épületeinek és az iskolák terveinek elkészítését emelték ki. Rá másfél évre, 1964–1965-ben az első „nyugati” ösztöndíjas építészek egy csoportjával, Goldfinger Ernő segítségével jutott ki szakmai tapasztalatszerzés céljából Angliába, Londonba, ahol egy évet töltött. Ezalatt építész-asszisztensként a Barbican fejlesztésének tervein dolgozott.
Hazatérésekor családja már a budai Maros utcai lakásukban várta őt, ahova 1965 nyarának végén, a
felesége által bonyolított lakáscserével költöztek.
Itthon folytatta munkáját, 1970–75 között a BUVÁTI műszaki igazgatójaként. Ebben az időszakban számos házgyári beruházás tervezésében vállalt szerepet. Ezután került a Budapesti Városépítési Főosztályhoz főosztályvezető helyettesi beosztásba. 1980-ban a hivatalából távozó korábbi főépítész helyére nevezték ki. Ezt a posztot 1989-ig, a rendszerváltás évéig, egyben hatvanadik életéve betöltéséig foglalta el.
Főépítészi időszakáról érdemes megemlíteni, hogy ő akadályozta meg Óbuda megmaradt városközpontjára a panelprogram kiterjesztését, és a Duna-korzón a Vigadó mellett álló Thonet-udvar lebontását.
A Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) főtitkári posztját 1973 és 1982 között töltötte be.
Nyugdíjas éveit csobánkai házukban töltötte feleségével. Nyaranta Balatonaligán, a család régi nyaralótelkén újraépített házban töltött több-kevesebb időt.
2016.03.04-én, nyolcvanhatodik életévében, Maros utcai lakásukban, felsége ápolása mellett érte a halál.
Kovács Dániel