Szeretett kollégánktól, Katától, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Tudományos Főosztályának egykori vezetőjétől Hokkyné Sallay Marienne 2004-es köszöntőjéből idézve búcsúzunk:
A száraz életrajzi adatok igazolják, hogy Granasztóiné Györffy Katalin művészettörténész, 36 éve került kapcsolatba a műemlékvédelemmel. Ha az első években csak külső, megbízott munkatársként is, de közel négy évtizedes szakmai tevékenysége összefonódik kulturális örökségünk építészeti és a hozzájuk tartozó képzőművészeti emlékek kutatásával, feldolgozásával, helyreállításával.
1974-ben lett az akkori Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség munkatársa és ettől az időtől kezdve egészen nyugdíjba menetelemig együtt dolgoztunk. Kitűnő munkatárs volt, megbízható, pontos, alapos szakmai felkészültséggel. Az Entz Géza vezette Tudományos Osztályhoz tartozó restaurátor csoportok irányítása, a festő és szobrászati restaurálások felügyelete, akkor már az én feladatom volt. Ebbe a munkába kapcsolódott be Kata, a képzőművészeti restaurálások művészettörténeti, tudományos előkészítését végezve. 1977-ig - ebben az évben nyugdíjazták Entz Gézát és bíztak meg engem az osztály vezetésével - együtt ültünk a hivatal legkisebb szobájában. Csak jó emlékeim vannak ezekből az évekből. Granasztói Kata egyike volt legjobb munkatársaimnak 1977 után is. Korábbi feladataim egy részét átvette (pl. a restaurátor zsűrikben való részvételt), mindig számíthattam rá és tudtam, hogy a rábízott feladatokat kiváló színvonalon végzi.
Hamarosan az is nyilvánvalóvá vált előttem, hogy a maga halk, csendes módján, igen határozott elképzeléseit kitartó munkával megvalósítani tudó, koncepciózus szakember. 1984-ben, amikor az addig önálló Gyűjteményi Osztályt (az 1872-óta fennálló s gyarapodó, alapvető fontosságú tudományos dokumentumokat őrző Tervtár, Könyvtár, Fotótár tartozott ehhez az egységhez) megszüntették, és a Tudományos Osztályhoz csatolták, az ún. Gyűjteményi Csoport vezetőjének Katát javasoltam s szerencsére az igazgatóság elfogadta, s támogatta ezt az ötletemet. A meglehetősen „mostoha" állapotban lévő gyűjtemények korszerűbb elhelyezése, az anyag restaurálása, feldolgozása, számítógépes nyilvántartása összetett, nagy szakmai és szervezési tudást igénylő feladat volt. És ha nem is gyorsan, de az évek feszített és következetes munkája eredménnyel járt. Mindez, nem kis mértékben Granasztói Kata érdeme.
A kilencvenes évek elején történt nagy átszervezéskor létrejött Országos Műemlékvédelmi Hivatalon belül kialakított Tudományos Főosztály egyik fontos része lett a Gyűjteményi Osztály, melynek vezetője változatlanul Kata maradt. Az anyag rendszerezése, korszerű tudományos feldolgozása egyre nagyobb körültekintéssel folyt. Ennek eredményeit számos, komoly közönség- és szakmai sikert arató kiállítás és kiadvány jelzi.
Granasztóiné Györffy Katalin az évek során egyre kiteljesedő tudományos munkásságát bibliográfiájából is jól láthatjuk. E rövid köszöntőben a következőket szeretném kiemelni. Az 1970-es évek elején, első felében, amikor Ő az OMF-hez került, a művészettörténész kutatók - létszámban kevesebben voltak, mint majd a 80-as 90-es években - elsősorban a középkor építészettörténetének kutatásával foglalkoztak. Igen hasznos és fontos volt, hogy Kata érdeklődése a 18. század, a barokk művészet - elsősorban szobrászat és festészet - felé fordult. Részben mert zömében az e korból származó oltárok, szobrok, falképek restaurálásának tudományos előkészítését biztosította, másrészt, mert felhívta a figyelmet a magyarországi 18. századi művészet értékeire és jelentőségére, amely talán még nem volt benne annyira a köztudatban, mint napjainkban.
Az együtt eltöltött, átdolgozott két évtized után, amikor nyugdíjba mentem, nem volt kétségem afelől, hogy Őt javasoljam utódomnak. Nagyon boldog voltam, amikor igent mondott s a hivatal vezetősége is egyetértett javaslatommal. Nehéz és bonyolult helyzetben vette át az akkor már meglehetősen nagy létszámú, szerteágazó feladatokat végző és kitűnő szakembergárdával rendelkező főosztály vezetését. Később újabb nagy átszervezés következett, amely szellemében és „filozófiájában" változtatta meg a magyar műemlékvédelmet. Személyes véleményem: erre részben valóban szükség volt, de az intézkedések, változások egy részének pozitív hatását - legalábbis egy olyan „kívülálló", mint én - ma még nem látja.
És most megint változás lesz, ha nem is a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, de a Tudományos Főosztály életében. Granasztóiné Györffy Katalin is búcsúzik a hivataltól. Nem tudom ki veszi át tőle a stafétabotot, de remélem s kívánom, hogy avval a felelősséggel, ügyszeretettel és szakmai alázattal végezze munkáját, ahogy Kata végezte, s amit mi idősebbek, Genthon Istvánnál, Dercsényi Dezsőnél és Entz Gézánál láthattunk, tapasztalhattunk. […]
Megjelent: Etűdök. Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére. 9-10. Szerk. Bardoly István,
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2004