Weltzl János a budapesti Műegyetemen tanult építészetet, édesapja Weltzl Károly okleveles gépészmérnök volt. Weltzl 1937-ben és 1939-ben Le Corbusier párizsi irodájában dolgozott,[1] Le Corbusier-vel, illetve kollégáival való levélváltásaikat a Fondation Le Corbusier gyűjteménye őrzi. 1936-ban több újság – a Pesti Napló, a Nemzeti Újság és a Molnárok Lapja – is beszámolt arról, hogy Weltzl a kultuszminisztériumtól féléves tanulmányi ösztöndíjat kapott Franciaországba.[2] Ezalatt az idő alatt, 1937. február 7. és július 19. között volt a Le Corbusier iroda munkatársa,[3] ahol többek között az 1937-es párizsi világkiállításon felépült Le Corbusier-féle Pavillon des Temps Nouveau, vagyis „Modern idők” pavilonja kiállítási anyagába is bedolgozott. Weltzl a világkiállítás pavilonjairól szóló alapos beszámolóját a Tér és Forma folyóirat közölte 1937. decemberi számában.[4]
Weltzl hazatérve több tervpályázaton is részt vett, ezek közül a legsikeresebb a Nemzeti Sportcsarnok tervpályázat (1938) volt számára, ahol – több más építész mellett – Schall Józseffel közösen első díjat nyertek el. Schall Józseffel több más pályázaton is indult: a Budapesti Központi Városháza tervpályázatán (1940) 3. díjasok lettek, tervük pedig megvételt nyert például a Ferihegyi repülőtér forgalmi épületének tervpályázatán (1940).
Egyetlen megépült épülete a XI. ker. Bercsényi utca 14. alatti, ma is álló társasház rendkívül kvalitásos, progresszív munka. A ház apja, Weltzl Károly számára épült 1941–42-ben. Homlokzatát sóskúti mészkőlapok burkolják és jellegzetes vasbetonlemez erkélyek tagolják, amelyek ma is szinte az eredeti állapotot mutatják. A ház 6. emeletén és a felette lévő tetőtérben alakították ki Weltzl János saját, kétszintes lakását, amelynek felső szintjén kapott helyet az építész műterme. A házról Fischer József írt rövid ismertetést a Tér és Forma 1943. évi 8. számába, amelyet Kozelka Tivadar építészeti fotós felvételei illusztrálnak.[5] Kozelka a homlokzatokat és Weltzl lakását is végigfotózta, az egyik képen Weltzl feleségét és kislányát is megörökítette.
Weltzl ekkor már a Tér és Forma folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt. A lapot 1928-as alapítása óta szerkesztő Bierbauer Virgil 1942-ben feladta szerkesztői munkáját, miután behívták katonai szolgálatra. A lapot Fischer József egy szerkesztőbizottság élén vette át, a szerkesztőbizottság további tagjai Granasztói-Rihmer Pál, ifj. Kismarty-Lechner Jenő, Major Máté és Weltzl János voltak. Weltzl több cikket is írt a folyóiratba, Szerkezet és forma címmel cikksorozatot is indított.
Major Máté Férfikor Budapesten című könyvében emlékezett vissza az utolsó alkalomra, mikor így öten összegyűltek. „1944 októberében, talán utoljára, Weltzl János lakásán gyűltünk össze, hogy a novemberi számban közölni szándékozott deklarációnkat megvitassuk. […] Miközben ezt tettük, éppen kemény, zengő és villogó légitámadás vonult át Buda e része fölött, ez is, az is fokozta izgalmunkat és élményünket.”[6] A lap és az említett deklaráció az ostrom miatt már nem tudott megjelenni. A Tér és Forma egy év kényszerű szünet után 1945 novemberében jelent meg újra az összevont 1944–1945. novemberi számmal, amelynek vezércikkeként jelent meg az öt szerkesztőbizottsági tag írása Az építészet háború utáni feladatai Magyarországon címmel.[7] Weltzl János azonban ekkor már nem élt.
Fischer a deklarációt felvezető cikkében így írt kollégája elvesztéséről: „Weltzl János a szerkezet és forma kérdéseinek olyan magas színvonalú fejtegetéseivel szolgált, hogy minden cikke egy-egy doktori disszertáció anyagát szolgáltatta. Weltzl János az ostrom utolsó napjaiban az óvóhelyről felment a lakásába, hogy kislányának valamit lehozzon, egy becsapódó akna megölte. Pótolhatatlan veszteséget jelent számunkra.”[8] Weltzl halála valóban a magyar építészet egyik nagy vesztesége, még azelőtt halt meg, hogy építészete kiteljesedhetett volna – kérdés persze, hogy a második világháború és a kommunista hatalomátvétel hogyan befolyásolta volna rendkívül ígéretesnek induló pályáját.
Sebestyén Ágnes Anna
[1] Ferkai András: Le Corbusier és Magyarország. Magyar Építőművészet 78 (1987), 1–6. szám, 50.
[2] Molnárok Lapja 1936. augusztus 8., 378; Kik kapták a belföldi és külföldi ösztöndíjakat? Nemzeti Újság 1936. augusztus 2., 10; A közoktatásügyi miniszter kiosztotta az 1936/37. évi tudományos ösztöndíjakat. Pesti Napló 1936. augusztus 2., 6.
[3] ld. a Fondation Le Corbusier-ben őrzött igazolás másolatát
[4] Weltzl János: „Art et Technique” – avagy „Művészet és Technika”. Tér és Forma 10 (1937), 12. szám, 373–382.
[5] f. j. [Fischer József]: Bérház Budapesten a Bercsényi-utcában. Tér és Forma 16 (1943), 8. szám, 126–129.
[6] Major Máté: Férfikor Budapesten. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978, 599–600.
[7] Fischer József – Granasztói Pál – Kismarty-Lechner Jenő – Major Máté – Weltzl János: Az építészet háború utáni feladatai Magyarországon. Tér és Forma 17 (1944–1945), 11. szám, 158–159.
[8] Fischer József: A realizáció jegyében. Tér és Forma 17 (1944–1945), 11. szám, 157.
