A településtől északnyugatra, a Kopasz-hegy és a Mátyás-domb keleti lejtőjén áll egy törtkőből épített, keletelt, téglány alaprajzú hajóból és a nyolcszög három oldalával záródó, nyújtott, nagyjából a hajóval egyező hosszúságú szentélyből, a gótikus szentély sarkain és hosszoldalán 2-2 támpillérrel erősített templom konzerválatlan romja. Az először 1277-ben említett település Mindenszentek tiszteletére szentelt templomnak papját az 1333-as pápai tizedjegyzékben szerepel. Koppány Tibor (1972) szerint a templomot a 15. században bővítették. 1860-ban Rómer Flóris még magasan álló falakkal írta le a középkori templomot. A hajó nyugati oldalán bejárat nyílt, a déli falat ablakok törték át, a szentély északi oldalán sekrestye állt, a szentély boltozott volt. A hajó nyugati végében három gerenda helye jelölte a karzatot. A maradvány a 20. század első felében jelentős részt elpusztult. A templom szerkezetének sajátossága, hogy a hajó és a szentély egy vonalban fut. A szentély déli falának egy szakasza 2 m, a záradék délkeleti támpillére kb. 2,5 m, az északi támpillér 1,5 m, a diadalív két pillére kb. 2,5 m, a hajó északi falának keleti fele kb. 1 m magasan áll. A szentély többi falát és támpillérét, valamint a hajót a földből kibukkanó egy-egy kő, illetve a terepvonulat rajzolja ki.
Az épületmaradványnak a törtkő falakban adott régiségértéke mellett kiemelt a ritkaságértéke, tekintettel arra, hogy nincs a távolabbi környéken poligonális szentélyzáródású, gótikus stílusú falusi templomrom. További jelentősége, hogy a romtemplomból származhat a katolikus templomban lévő keresztelőmedence és szenteltvíz-tartó.
Balázsik Tamás
