Ha Sátoraljaújhelyről kiindulva észak felé vesszük az irányt, érdemes egy kis kitérőt tennünk, csodás élményben lehet részünk. A ma már Sátoraljaújhely részét képező Széphalom után alig két kilométerrel le kell térnünk jobbra, majd Alsóregmec községen áthaladva hamarosan Felsőregmecre érkezünk. A református templom fehér tornya már messziről mutatja az utat.
Az eredetileg egységes Regmec birtok (melynek neve szláv eredetű személynévből származik) az Árpád-kor elején nyilván királyi tulajdonban volt, de mire a területen kialakult Alsó- és Felsőregmec neve megjelent az írott forrásokban, már mindkét falu más-más család magánbirtokában volt. A kezdetben Abaúj vármegyéhez számított Felsőregmec első magánbirtokosai a Gömör megyei Hangonyi család tagjai voltak. Az igen kiterjedt Hangonyi családnak csupán két ága birtokolt Regmecen, így valószínűsíthető, hogy a birtokszerző a két ág közös őse: egy bizonyos Tubol fia Ztras, vagy Stras nevű, az oklevelekben 1216 és 1220 között említett személy volt. Az ő leszármazottai voltak a Regmeci, illetve a Hangonyi “Perzselt” család tagjai. Bár a falu többször is zálogsorba került, a 14. század végéig e két család mondhatta magáénak Felsőregmecet. Arról sajnos nincs információnk, hogy miként ért véget e két család birtokjoga. A Regmeciek talán kihaltak a 14. század végén, de a Hangonyi Perzseltek bizonyosan nem. Mindenesetre a falut 1387-ben már Perényi Péter birtokában találjuk, aki 1389-ben a füzéri vár uradalmához csatolta. Ezt követően a falu a füzéri vár és uradalom történetét követte, egészen a 17. század végéig. Lakossága a 16. század közepén tért protestáns hitre, s használta tovább az 1332-1335 közötti pápai tizedjegyzékben már szereplő templomot.
A szűkebb szakma által már régóta számon tartott kis középkori templom a nagyközönség előtt jóformán teljesen ismeretlen, pedig kvalitásai megérdemelnék a nagyobb figyelmet.
A nyugat-keleti tengelyű, egyenes szentélyzáródású templom nyugati oromfala felett kétszintes, négyzetes alaprajzú, gúlasisakos torony emelkedik, a hajóval azonos szélességű szentély sarkait két átlós, déli oldalát egy, a falra merőleges helyzetű támpillér erősíti.
Az épület látszólag két, azonban lehetséges, hogy valójában három építési periódus nyomait viseli magán. A jelenleg sárgás vakolattal fedett (az archív fotók szerint törtkőből épült) szentélyt a helyreállítások során tudatosan is megkülönböztették a vakolatlan, kváderekből épített hajótól. A szentély déli falában látható gótikus ablak nyilvánvalóvá teszi, hogy a szentély mai formájában később épült a döntően román stílusjegyeket mutató hajónál.
A hajó déli oldalának keleti harmadában két félköríves záradékú, tölcséresen szűkülő látható. Bizonyosan volt még egy, de ennek helyén ma egy gótikus ablak nyílik, mely akkor került ide, amikor a szentélyt átépítették.
A gótikus ablaktól jobbra nyílik a templom egyik, félköríves bélletű kapuja. A nyílás két oldalán egy-egy kör keresztmetszetű, bimbós fejezetű oszlop áll, ezeken nyugszik a nyolcszög metszetű elemekből álló archivolt.
A templom nyugati homlokzatának tengelyében egy másik, jóval egyszerűbb, nyilvánvalóan átalakított kapu található. A kapu felett, az oromfalban kicsi, háromkaréjos körablak látható, ez valószínűleg csak a gótikus átépítéskor keletkezhetett. A homlokzaton (a déli és az északi homlokzat nyugati végein is) a 19. század végén a karzat és az alatta levő tér megvilágítása érdekében több új ablakot is nyitottak, ezeket az 1959-1960-ban történt helyreállítás során eltűntették.
A torony felső két szintjén ikerablakok nyílnak. A nyílások között kör keresztmetszetű oszlopok állnak.
A hajó északi homlokzatának nyugati harmadában éles, függőleges elválás mutatkozik a kváderfalazatban, s az elválástól jobbra és balra eső falazatok textúrája is eltér egymástól: a nyugati rész nagyobb méretű kőtömbökből épült, mint a keleti. Ez a váltás – ha nem is ennyire egyértelműen – megfigyelhető a hajó déli falában is, a gótikus ablaktól nyugatra, ahol a nyugati szakaszon a kváderek színe is elüt a keleti szakasz kvádereinek színétől. Az archív ábrázolások szerint ebben a vonalban korábban jelentős, közel függőleges repedés volt látható. Mindez arra utal, hogy a hajó nyugati vége és a torony egy második építési periódusban keletkezett. Mindazonáltal a részletek alapján állítható, hogy a második építési periódus rövid időn belül követhette az elsőt.
A hajó északi homlokzatának nyugati részén megmaradtak a 19. századi új ablakok. A keleti szakaszon egy elfalazott, szegmensíves záradékú ajtó látható. Ez aligha lehet más, mint a templom egykori sekrestyéjébe vezető ajtó. Igaz ugyan, hogy a sekrestyék általában a szentélyek északi oldalához kapcsolódva épültek fel, de ha a szentély félköríves záradékú volt (különösen, ha a záradék íve közvetlenül a diadalív mögött indult), akkor a sekrestyét nem a szentélyhez kapcsolták hozzá, hanem a hajó északi falához. Erre számos példa hozható fel. Ebben az esetben is joggal tételezhető fel, hogy a templom eredeti szentélye félköríves záradékú volt.
A templom belseje rendkívül puritán. A deszka mennyezetű hajót egyszerű, félköríves záradékú diadalív választja el a szentélytől. A hajó nyugati végén a hajóhoz három-három félköríves záradékú nyílással kapcsolódó falazott karzat található, melyhez eredetileg a déli és a nyugati falba rejtett szűk lépcsőn lehetett feljutni. Ez a lépcső ma már nincs meg. A falazott karzat előtt egy fából épített újabb karzat áll.
A szentély felett gótikus keresztboltozat van. A trapézorrú kőbordák metszéspontjában címerpajzs alakú zárókő van. Erre eredetileg a gótikus átépítést finanszírozó család címere volt felfestve, de az sajnos ma már nem látszik.
Sajnálatos módon a templom belső terében mindeddig sem falkutatás, sem régészeti kutatás nem történt, így a szentély eredeti formájának és a két román kori építési periódus létének igazolása egyelőre várat magára.
Az eddig ismert adatok alapján az első templom építtetőjének személyét a fent említett Stras/Ztras személyében, vagy Péter nevű fiában kereshetjük. Ha ez igaz, akkor az első templom a 13. század első évtizedeiben épülhetett fel. Még a 13. század folyamán megtörténhetett a hajó nyugati irányú kibővítése, a karzat és a torony felépülése.
A gótikus átépítés idejét kézenfekvő volna a Perényiek birtoklásának idejére, tehát 1387 (de méginkább 1389) utáni évekre tennünk. Azonban tudatában annak, hogy a Perényi család milyen viszontagságok között birtokolta a füzéri várat és uradalmát (és más birtokait), az 1418 és 1490 közötti évek aligha gondolhatóak arra alkalmas időszaknak, hogy a család éppen itt, egy jelentéktelen falucska templománál fogjon költséges építkezésekbe. Perényi Imrének csupán a 16. század első éveiben sikerült stabilizálnia a család helyzetét. Nem zárható ki tehát az sem, hogy a gótikus átépítés a 14. század végén, de még a Hangonyiak idején megtörtént.
Simon Zoltán
Kutatás: Megay Géza, Thúry László
Irodalom: Feld István: Felsőregmec, református templom. Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 610. Budapest, 1999.
