A fehérvárcsurgói uradalom 1810-ben került a Károlyiak birtokába, ekkor vásárolta meg Károlyi József. Ezidőben egy kisebb, feltehetően barokk kastély állt a területen, amelyről egy 1835-ös összeírás is tanúskodik. A birtok több birtoktestből állt, mezőgazdasági- és erdőterületből, kertekből és gyümölcsösökből, illetve kisebb tavakból. A gazdasági épületeken (istálló, kocsiszín, kovácsműhely stb.) mellett a birtokhoz tartozott még egy mulatóház, egy szép teraszos kert és egy üvegház is. A mai kastély építését 1841-ben Heinrich Koch bécsi építész kezdi meg, majd 1849-ben Ybl Miklósra bízza az építkezés irányítását, bár önálló szerepe legfeljebb a befejezésben volt. Ekkor került sor a park kialakítására, a dísztó felduzzasztására rajta a kis szigettel, melyek térképes ábrázoláson először 1882-ben, a III. katonai felmérésen tűnnek fel. A park következő nagyarányú bővítésére 1910-ben került sor, amelyre Hein János tájkertész kapott megbízást gróf Károlyi Józseftő. Hein terve szerint a már meglévő kert lényegesen nem változott, növényzete, útrendszere, tava változatlanul maradt. Északnyugati és délkeleti irányban a vadaskerttel több mint duplájára fejlesztette a parkot, bár egyes részei később beépítés miatt elvesztek. Az államosítás után a kastélyban katonai kórház, majd gyermekotthon működött, ekkor a park állapota romlott: a szilfavész pusztítása, a vízforrások elapadása és különböző beavatkozások (építkezések, sportpálya, kerítések) jelentős károkat okoztak. Ennek ellenére számos értékes elem fennmaradt, például a díszudvar szökőkútja, a teraszos kertrészek és a történeti úthálózat maradványai. Hatalmas veszteségként, a környéken meginduló bányaművelés következtében a tavat tápláló Stefánia-forrás elapadt és a tó kiszáradt.
A 2014-ben elindult, uniós támogatásból megvalósult rekonstrukciónak köszönhetően a kastély és a park ma már régi fényében tündököl. A nagyszabású felújítás során ismét vízzel töltötték fel a tavat, újjáépítették a szigeten álló gloriettet, valamint hangulatos hidakkal és gondozott sétautakkal varázsolták újjá a területet, amely így ismét méltó állapotban várja a látogatókat.
Az archív felvételek az 1930-as, illetve 1980-as években, a színes fotók 2026-ban készültek.
