A Kővágóörs és Köveskál között ma már csak alapfalak formájában létező település említése először egy 1389-es oklevélben említett nemes nevében szerepel Franciscus filius Johannis de Sostokal formában. A templom maradványát az 1783-as I. katonai térképen „Rud:” (romok) rövidítéssel jelöli. Az 1823-ban, Fábián Gedeon által kézzel készített térkép „Sóstókáli templom” felirattal még magas falakat és tornyot is jelez. 1834-ben a következőt rögzítette Oláh János Köveskál határának leírása kapcsán: „Határja déli sarkánál van két puszta állapotban lévő épület egymáshoz közel. Az egyiket Sóstói puszta templomnak, a másikat Puszta Palotának nevezik. Ez a palota hihető a Káli völgy hajdani urának lakhelye lehetett.” A második katonai felmérésen (1852–1855) a templomot északkelet–délnyugati irányú kis téglalappal jelölték. Rómer Flóris 1861-ben vázlatrajzot, 1876-ban leírást készített a templomromról, amelyet ő 14. századinak tartott. Pesty Frigyes 1888-ban a következőképpen írt Sóstóról: „hajdan puszta és tán falu…” „Jelenleg a templom és egy nagy épület romfalai állnak még, a temető és sánczok nyomaival.” Ezt követően egyre gyakrabban foglalkoznak a templommaradvány építési korának és stílusának meghatározásával, amelyet általában a 13. és/vagy a 14. századra tettek, illetve román és/vagy gótikus stílusúként határoztak meg. 1975-ben a templomrom diadalívéből vett habarcsminta természettudományos vizsgálata (Zádor Mihály – T. Vándorffy Mária) 13. századi kormeghatározást eredményezett, a 13. századi épületek sorának végére helyezve a sóstókáli templomot. Az 1976-os műemlékjegyzék szerint a templom 13. századi, amelyet a 14. században gótikus stílusban átalakítottak. Veszprém megye helytörténeti lexikona (1981) szerint a 14. századból való temploma a középkorban anyaegyház. Veress D. Csaba, aki Sóstókált azonosnak tekintette Sásdikállal továbbá Alsóukkállal és Jukkállal, 1987-es tanulmányában úgy vélte: „Sóstókál (Sásdikál, Alsóukkál, Jukkál), elvándorolt köveskáli nemesek 1340 körül építettek fel templommal együtt.” Lővei Pál (1987) szerint a szentélyt „csúcsíves vagy parabolaíves donga fedte,” Koppány Tibor 1993-as könyvében a sásdikálival azonosított sóstókáli templomot a többnyire torony nélküli középkori falusi templomok egyik példájaként idézte. Az épületet 1996-ban felmérő Ferenczy Károly szerint gótikus stílusú. Általános a vélekedés, hogy tornya nem volt.
1961-ben a köveskáli Takács Béla iparművész vezetésével, a KISZ és az úttörők bevonásával „rendbehozták” a „történelmi hagyományokról nevezetes Sóstókál templomot”. Ennek ellenére a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ adatbázisa (Adattári karton, 1964) szerint: „Románkori, XIII, majd gótikus, XIV. századi” templomon a felmenő falak felső, 1 méter magas rétege szétfagyott és az északi fal két részén súlyosabb, több helyen kisebb szerkezeti repedés látható. 1998-ban a hatóság hozzájárulását adta tulajdonjog bejegyzéséhez egy magánszemély javára, aki részarányként megkapta a Kővágóörs 067-es helyrajzi számú sóstókáli templomromot, és aki, nyilatkozat szerint, vállalta a rom karbantartását.
A templomrom régiség- és ritkaságértékének vizuális hordozóelemei a törtkőből épített fal az építési állványzat lyukaival, a szakrális használat követelményeként megtalálható falfülkék, és az építési korra leginkább utaló csúcsíves bélletzáródású ablakok, a zsaludeszkák szentélyboltozaton látható nyoma, ami a középkori eredetű templomromok vonatkozásában is meglehetősen ritka, de ezek közé sorolható az építőanyaghoz való hozzájutás szakaszosságára utaló falegyenek megléte is. A régiségértékhez tartozik a rom-mivoltból adódó esztétikai érték, kiegészülve a táji környezet és növényzet alkotta vizuális harmóniával, amely tényezők együttesen a rom-jelleg változatlan formában való fenntartására ösztönöz és a rom konzerválására kötelez.
Balázsik Tamás
