A karcsai református templom

Folytatjuk hazánk „rejtett”, a nagyközönség előtt kevésbé ismert építészeti értékeinek bemutatását. Ha valaki – elfogadva első ajánlásunkat – meglátogatta a pácini reneszánsz Mágocsy-kastélyt, akkor már a szomszéd faluban újabb csodára lelhet, melyet igazán kár volna kihagynia.

Karcsa település a határában csörgedező, azonos nevű vízfolyásról kapta nevét. A falu és temploma már igen korán felbukkan az írott forrásokban: 1186-ban III. Orbán pápa a III. Béla által az esztergomi stefanita kereszteseknek adott Charca Szent Margit tiszteletére szentelt templomát saját fennhatósága alá rendelte. A Karacha patak nevének 1214-ben történt említését követően 1282-ben hallunk legközelebb Characha birtokról, melynek egy részét ekkor (Baksa nembeli) Simon fia Tamás megvásárolta a keresztesektől. 1356-ban egy alsóberecki földrész határjárásában megemlítették a Karacha faluból Sárospatakra vezető utat.

A 14. század végén Karcsa tehát a keresztesek tokaji uradalmához tartozott, mely ismeretlen időpontban csere útján került Zsigmond király birtokába, aki 1398-ban újabb cserével továbbadta azt Debrői Istvánnal és rokonainak. Debrői a 15. század elején a trónkövetelő Nápolyi László oldalára állt és a Zsigmond elleni lázadás egyik vezéralakja lett, ezért birtokait elveszítette. Karcsát – mint Tokaj tartozékát – a török elől hazánkba menekült Brankovics György szerb despota kapta meg. A falu az 1440-es években rövid időre Szerdahelyi Miklós, majd Kistárkányi Dénes birtokában volt, majd 1461-ben a Szapolyai-fivérek kapták adományba, az ugyanakkor megkapott Tállya várának tartozékaként. A falu a Szapolyai-birtoklás idején részben Tállya, részben Regéc várának uradalmához számított, majd a tállyai vár lerombolása után teljes egészében Regéchez tartozott.

A regéci várat és uradalmát 1541-ben Serédy Gáspár, majd 1560-ban Alaghy Bekény János és fivérei kapták meg. Alaghy János 1567-ben bekövetkezett halála után a regéci uradalmat kiskorú leánya, Judit örökölte, akinek nevében gyámja, Mágocsy Gáspár irányította azt. Mágocsy a reformáció legnagyobb támogatói közé tartozott Valószínű, hogy Karcsa lakossága az ő életében vált protestánssá.

Az Alaghy család kihalása után, 1631-ben Sennyey Sándor kapta meg Karcsát, melyet leszármazottai a II. világháború végéig bírtak.

A református templomot a monda szerint tündérek építették. A tündéreknek a boszorkányok miatt el kellett menekülniük, s a templom harangját a Karcsa vízébe rejtették el. A karcsaiak azóta is hasztalanul keresik. A harang száz évente egyszer megszólal.

A valóban tündéri szépségű templom ugyan nem a tündérek alkotása, de mint ahogy a történeti adatokból is kiderül, már a 12. században állt. Legrégebbi részét egy téglából emelt, kívül kör, belül eredetileg hatkaréjos alaprajzú körtemplom (rotunda) alkotja. A rotunda külső homlokzatát félkörös metszetű lizénák tagolják melyeket felül három-három (keleten négy) elemből álló ívsoros párkány kapcsol össze. Felette egy fűrészfogas párkány hosszú szakasza is megmaradt. A körtemplom falát négy keskeny, félköríves záradékú résablak és egy nagyobb, utólag nyitott ablak töri át. A körtemplom egykori bejárati ajtaja a déli oldalon, befalazva látható.

Valószínűleg már a 13. században egy teljesen új, talán háromhajósra tervezett templom felépítését kezdték meg, azonban a munka megszakadt, az új templomnak csak a hajója készült el, így megmaradt az utolsó pillanatig megtartott rotunda is, mely végül az új templom szentélyeként szolgált tovább. A színes kváderkövekből épült új templom még torzóban is kiemelkedő színvonalú, máig az ország legszebb templomai közé tartozik.

A hajó déli homlokzatát kis kiülésű pillérek erősítik. Az eresz alatt fogrovatos párkány, alatta pedig csúcsíves elemekből álló ívsor húzódik. Az ívek vállai apró, egymástól is különböző konzolokon nyugszanak. A homlokzaton három félköríves záradékú résablak, valamint a nyugati homlokzatszakaszon egy igen keskeny karzatablak nyílik. A homlokzat tengelyében található az egyszerű, félköríves béllettel övezett déli kapu. A bélletben egyetlen, vaskos, kör alaprajzú oszloppár áll, bimbós fejezettel. A fejezetek felett az oszlopokkal azonos vastagságú hengertag fordul félkörívbe.

A nyugati homlokzat jóval díszesebb a délinél. Az ugyancsak pillérekkel tagolt homlokzat felső részén itt is végigfut a fogrovatos párkány és az ívsor. A tengelyben nyíló nyugati kapu lépcsős béllete kissé kilép a homlokzat síkjából. A bélletben három-három kör alaprajzú, akantuszleveles fejezetű oszlop látható. A béllet felett háromszög formában záródó oromfal áll, melynek homlokoldalát félköríves záradékú árkádsor tölti ki. Az ívek bimbós fejezetű oszlopocskákról indulnak. Az oromfalat felülről lezáró párkány alatt rácsszerű motívumokból álló sáv húzódik. A kapuépítmény sarkain, az oromfal alatt egy-egy torzfigura található. A homlokzaton két karzatablak is látható.

A belsőben a nyugati oldal előtt két hatalmas, levéldíszes fejezetű oszlopon nyugvó karzat áll. A karzatalja boltozatának ívei ugyancsak levéldíszes fejezetekről indulnak ám egy fejezet különös figyelmet érdemel: a fejezeten két férfi egymás haját-szakállát tépi, míg a háttérben egy harmadik alak kétségbeesetten figyel. Egyes vélemények szerint a fejezet ábrázolása a nagy egyházszakadásra, esetleg a pápa és a német-római császár közt dúló invesztitúra-harcra utalhat.

A templom műemléki helyreállítása 1969-ben fejeződött be. Ennek során elbontották a tető nyugati végén volt újkori huszártornyot, a harangok számára új harangláb készült. A belsőben a nyitott fedélszékből lecsüngő vasbeton lemezek arra utalnak, hogy az új templom esetleg háromhajós épületnek készült volna.

Simon Zoltán

 

Kutatás: †Gervers-Molnár Vera

Építész: †Kissné Nagypál Judit

Irodalom:

Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái. Művészettörténeti Füzetek 4. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972., Kissné Nagypál Judit: A karcsai református templom helyreállításának rövid története. Műemlékvédelem XV. évf. (1971), 4. sz., 204-210