Nevéről a hazai építészettörténet szűkszavúan emlékezik meg, mint a modern építészeti mozgalom fiatalon elhunyt képviselőjéről. Ez nem is csoda, hiszen család és örökösök híján olyannyira nem maradt fenn róla semmi, hogy szinte csak pályatársai visszaemlékezéseire és az építészeti folyóiratokban megjelentekre támaszkodhatunk életművének feltárásakor.
Egyetemi évei alatt Jaschik Álmos szabadiskolájának növendéke volt, majd a CIAM (Congrès Internationaux d’Architecture Moderne, vagyis a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusai) magyar csoportjának tagja lett, valószínűleg már annak 1929-es megalakulásakor. Korszerű építészetet propagáló kiállításaikon is közreműködött, például az 1931-ben bemutatott „Kollektív ház” kiállításon is.
1933-ban, építész oklevele megszerzése után Körner Józseffel működtetett közös irodát. Az ezt megelőző időszakban tervezte az első, következetesen a modern építészeti és egyben a progresszív pedagógiai irányelvek alapján felépült óvodát Budán, a Palánta utcában. 1934-ben közeli barátja, Preisich Gábor bízta meg az általa tervezett Simplon mozi és bérház belsőépítészeti feladataival, majd később a balatonföldvári György-nyaraló (Preisich–Vadász, 1937) belső berendezésével. 1937-ben épült fel Holitscher Géza számára tervezett luxusvillája a budai hegyvidéken, amit az angol Studio folyóirat évkönyvében publikáltak – a hazai építészeti sajtóban viszont nem jelent meg. Az 1930-as évek második felétől életpályájára erősen rányomta a bélyegét a II. világháború és a holokauszt előszele: baloldali politikai megnyilvánulásai és zsidó származása miatt nem kaphatott komolyabb tervezési feladatot. Kisebb tervezési munkákból, más építészek számára rajzolt perspektívákból sikerült fenntartania magát. 1939–1940-ben Fischer József neve alatt ikervillát tervezett a Pasaréti útra.
Egykori barátja és kollégája, Preisich Gábor így emlékszik vissza utolsó találkozásukra:
„Amikor 1942-ben először hívták be munkaszolgálatra, utána hazaengedték, humorral számolt be munkaszolgálatos „élményeiről” (…). Amikor újból, immár másodszor behívták, eljött hozzánk elbúcsúzni. Optimista volt, legalábbis annak mutatta magát, azt mondta megismerkedett leendő parancsnokával, aki amikor megtudta, hogy hegedül, azt tanácsolta, hogy hegedűjét is hozza magával és megígérte neki, hogy rajta tartja a szemét. Többet nem láttuk, nem hallottunk róla.”[1]
Révész Zoltán 1943-ban tűnt el a pjatilevkai munkatáborban.[2] Házai viszont túlélték a világháborút és Budapest ostromának pusztításait. A főművének tekinthető Palánta utcai játszóiskola és családi ház új tulajdonoshoz került, miután építtetője, Popper Ágnes mozdulatművész és pedagógus egy bombaszilánk okozta sérülés következtében életét vesztette, férje és családja pedig Londonba, majd az Egyesült Államokba menekült.
Révész Zoltánról lappangó hagyatéka és kevés felépült épülete ellenére is egy tragikusan rövid, de érdekes életpálya bontakozik ki előttünk, ami adalékul szolgál a modern magyar építészet felvirágzásának izgalmas korszakához.
Magyaróvári Fanni Izabella
Felhasznált irodalom:
- Magyaróvári Fanni Izabella: Raktári történetek – Víziók a modern lakásról. Építészfórum
- Körner Józsefné emlékei Révész Zoltánról. Magántulajdon/Körner András
- Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, Budapest, 1995.
- A CIRPAC Magyarországi csoportjának munkáiból – Révész Zoltán. Tér és Forma 1934/1. 30-32.
- Életút interjú Rácz György építésszel. Készítette: Szabóné Dér Ilona 1988. április-június. MÉM MDK Múzeumi Osztály/ Rácz György hagyatéka
- Életem. Elmondja: Rácz György. MÉM MDK Múzeumi Osztály/ Rácz György hagyatéka
- Preisich Gábor: Emlékezés Révész Zolira. 1987. március. 12. Levél Ferkai Andrásnak
- Gábor Eszter: A CIAM magyar csoportja (1928-1938). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.
[1] Preisich Gábor: Emlékezés Révész Zolira. 1987. március.12. Levél Ferkai Andrásnak
[2] Holocaust Victims Database
