Az ifjú Lux 1933-ban szerzett építész oklevelet a budapesti Műegyetemen. Biztosan tudjuk, hogy ez idő tájt már régóta édesapja mellett dolgozott, aki ekkor Gerevich Tibor irányítása alatt a Műemlékek Országos Bizottságának vezető építésze volt. Egy rajzának felirata arról tanúskodik, hogy épp elmúlt 14 éves, amikor már Visegrádon a Salamon-toronynál helyszínelt (1. kép). A csonkatorony összképét festőien megjelenítő grafikája alá biggyesztett "... ekkor is nagyon gürcöltem*" kommentje a serdülő és leendő szakember feltételezhető önkritikáját fejezi ki a torony mellett töltött napon. Lux Kálmán már az 1910-es évek közepétől dolgozott a lakótorony állagmegóvásán, elképzelhető, hogy Géza fia gyakran elkísérte a Duna-parti látogatásokra. Nem lehet véletlen, hogy az 1932-ben MOB kiadásban megjelent Visegrád vára című népszerűsítő kiadványt Géza 33 rajza illusztrálja (2-5. kép).
Egyetemi tanulmányai után a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál helyezkedett el, majd hamarosan visszakerült az Egyetemre, ahol a középkori építészet tanszéken lett adjunktus. Doktori disszertációját 1939-ben publikálta a zsámbéki templomromról. Fő kutatási területe a középkori magyar építészettörténet volt. Gyakorlati tudását apja mellett dolgozva sajátította el, akit szinte minden munkáján elkísért. Apa és fia együtt tevékenykedett több középkori emlék felmérésén és állagmegóvásán, csak a legismertebb emlékeket sorolva, a budapesti belvárosi, a budavári helyőrségi templom és a zsámbéki premontrei romokon is. Közösen dolgoztak a margitszigeti domonkos apácakolostor sírkápolnájának feltárásán (8-9. kép), a szombathelyi romkertben és Székesfehérváron is (7. kép). Olaszországi tanulmányútjuk hatása jól érezhető e két utóbbi műemléki helyszínen emelt védőépület stílusán.
Lux Géza pályafutása során számos műemléki felmérést vezetett. Kiemelkedőek a műegyetemi hallgatókkal tett tanulmányi kirándulásai (6. kép), melyeknek földmérési és építészettörténeti eredményeit a Technika c. folyóiratban tette közzé.
1944. december 8-án is egyetemi kötelességét teljesítette, amikor a Keleti pályaudvarról Németországba induló harmad- és negyedéves építészhallgatókat kísérte el továbbtanulásra, hogy a várható ostrom elől megmenekítsék azt a szakembergárdát, aki a háború utáni újjáépítésben segítségére lehet az országnak. Míg a csapat egy része Dániába került, ő 1945. április 25-én már hazafelé tartott a diákok egy részével, amikor bombatalálat érte szerelvényüket a ma Csehország területén fekvő Aš település közelében.
Kádár Zsófia
Felhasznált irodalom:
Fodor Béla: Nem esett messze…Száz éve született Lux Géza. Budapest 33/2010, 4., 33–34.
Dragonits Tamás: Szemtanúság, Budapest, 2014, 9-10.
