Henrieta Moravčíková a Szlovák Tudományos Akadémia szenior kutatója és a pozsonyi Műegyetem professzora, valamint a Szlovák DOCOMOMO elnöke. 2019 óta a régió egyik legfontosabb publikációs szakfórumának számító, pozsonyi kiadású Architektúra & Urbanizmus főszerkesztője. Szakmai pályafutását számos, a 20. század szlovák és csehszlovák építészetről írt tanulmány és kötet fémjelzi, emellett a régióban is egyedülálló, úttörő kutatásokat vezet az 1945 utáni építészeti örökség tipológiai feldolgozásával kapcsolatban.
A „Slovak Variant of Brutalism?” címmel megtartott előadásban a professzor a Tomáš Štrauss által felállított építészettörténeti kereteket finomítva és továbbépítve elemezte a 20. század második felének szlovákiai építészetét. A Štrauss-féle fogalmi rendszer, a konceptuális gondolkodás, a szimbolikus formák, a geometrikus tömeghasználat egy valóban egyedülálló emlékcsoportot jellemez, amelyre azonban a kivételek éppúgy jellemzőek, mint a variánsok.
Az előadásban szóba került az Ivan Matušík nevével fémjelzett, sztereometrikus tömegekkel dolgozó, monumentális hatásra törekvő irányzat és a VAL alkotói csoport (Alex Mlynarčík, Viera Mecková, Ladislav Kupkovič) ma is elképesztőnek tűnő víziói – amelyek az alkotók elképzelései szerint reálisak, megvalósíthatóak lettek volna. Természetesen nem maradhatott ki a válogatásból Vladimír Dedeček és ma már világhírű munkái, a Szlovák Nemzeti Galéria bővítése vagy a pozsonyi Nemzeti Levéltár, illetve a pozsonyi Rádió Štefan Svetko, Štefan Ďurkovič, Barnabáš Kissling tervezte épülete sem (1962-1984).
Az ismert ikonok mellett Moravčíková számos kevésbé ismert, de kifejezetten izgalmas és minőségű épületet mutatott be, például Ferdinand Milučký pozsonyi lakóházát (1970-1975), amely a brutalista anyaghasználat mellett a vernakuláris építészet hatását is mutatja, vagy az 1967-es világkiállítás után Pozsonyba áttelepített Koliba étterem épületét (Vojtech Vilhan, Stanislav Talaš).
Az előadásból a magyarországihoz képest egy jelentősen eltérő brutalizmus rajzolódott ki, amely jóval erősebb gyökerekkel és beágyazottsággal bír, és ma is komolyabb a társadalmi támogatottsága Szlovákiában, mint a hasonló korszakból származó épületeknek Magyarországon. Ennek megfelelően a szomorú példaként felhozott bontások mellett a professzor komoly helyreállítások, továbbépítések pozitív példáiról is be tudott számolni.
Az előadásról videófelvétel készült, amelyet a MÉM MDK Youtube-oldalán teszünk majd elérhetővé az érdeklődők számára.
Kovács Dániel
A magyarországi brutalizmusról szóló, Breuer, Goldfinger és más magyarok – Brutalista építészetünk itthon és odaát című kiállításunk 2026. december 20-ig látogatható a Walter Rózsi-villában.
