Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az memmdk.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom

A BIENNÁLÉK HELYSZÍNE, A VELENCEI MAGYAR PAVILON, MAGYARORSZÁG ÁLLANDÓ MŰCSARNOKA

Most lenne látogatható a 17. Nemzetközi Építészeti Biennálé Velencében, amelynek megrendezését a jövő évre halasztották. A magyar kiállítóknak helyet adó velencei „Magyar Ház” idén üresen áll. Ennek apropóján a pavilon történetét cikkünkben ismertetjük.

1895-ben, a Gardini Pubbliciben épített pavilonban rendezték meg az első biennálét. A világkiállítások mintájára a műalkotásokat nemzetenként mutatták be, előrevetítve a későbbi nemzeti pavilonok rendszerét. Magyarország a kezdetektől képviseltette magát a biennálékon, 1901-től már önálló nemzeti kiállítással. A sikeres magyar részvétel elismeréseként 1907-ben felajánlották a magyar kormánynak, építse meg a Giardini telkén saját nemzeti pavilonját.

Az olaszok kifejezett kérése volt, hogy Maróti Gézát bízzák meg a tervezéssel, aki az 1906-os milánói nemzetközi iparművészeti vásár magyar csarnokával kivívta nem csak a szakma, hanem a legmagasabb körök, köztük az olasz királyi pár elismerését is.  

Maróti Géza kéziratos visszaemlékezéseiben nyomon követhető a megvalósítás folyamata a kezdetektől az 1909-es átadásig. Már 1906-ban elkészítette az első tervvázlatokat, amelyek A Ház című folyóiratban meg is jelentek.

A díszítés a magyaros szecesszió stílusában készült. A gödöllői művésztelep alapítója, Nagy Sándor tervezte az oromzat Attila lakomáját ábrázoló ötrészes üvegablakát, Körösfői Kriesch Aladár pedig a főhomlokzat két mozaikját, bal oldalon az Isten kardja (A HUNOK IVADÉKIT MÁIG SEGÍTETTE felirattal), jobb oldalon az Aquileia ostromát megjelenítő alkotás kapott helyet.

Az 1909. április 24-én felavatott velencei magyar ház, műcsarnok itáliai fogadtatása kedvező volt.

Az I. világháború alatt hadikórházként használták az épületet, állaga erősen leromlott. Nyolc év kihagyás után, az 1922-es kiállítást megelőzően a pavilonban komoly helyreállítási munkákat kellett végezni. Leginkább statikai problémák adódtak, a nagy fesztávot átívelő magastető rossz állapota felvetette az átépítés kérdését. 1936-ban Árkay Bertalan a tető elbontására tett javaslatot, itáliai mintára, átriumos udvar kialakítását tervezte korszerű lapos tetővel, természetes megvilágítású terekkel. Az átalakításra nem került sor, csak kisebb javításokat végeztek.

A világháborús évek rombolása majd az 1948-as pusztító erejű szélvihar az épület tetőzetét teljesen megbontotta, használhatatlanná vált. A lepusztult magyar pavilon újjáépítésére a házigazdák többször nyomatékosan felszólították a magyar államot, már a lebontás gondolata is felmerült. 1957-ben Benkhard Ágost kapott megbízást a helyreállítási tervek elkészítésére. Tervei, illetve az ehhez kapcsolódó iratanyag a Magyar Építészeti Múzeum Benkhard-hagyatékban maradt meg.

1958. június 14-én, a 29. Velencei Képzőművészeti Biennále magyar kiállítása már az újjáépített, modernizált, dísztelen, teljesen neutrális épületben nyílt meg.

Az 1990-es években kezdődtek az újabb állagmegóvási, helyreállítási munkák Csete György és Dulánszky Jenő tervei alapján. A szükséges szerkezeti megerősítéseken kívül az elsődleges cél a homlokzatok 1909-es, eredeti állapotának feltárása, restaurálása volt. A falkutatás során kiderült, az eredeti díszítések nem pusztultak el, az elfalazásokkal, rávakolásokkal sikerült megőrizni szinte mindet az utókornak.

Az új évezredben, 2000 óta már évenkénti váltásban nyílnak meg a képzőművészeti és az eleinte nem kétévente, hanem változó időpontokban rendezett, egyre népszerűbbé váló építészeti kiállítások.

Az idei, a 17. Nemzetközi Építészeti Biennále május végén nyitotta volna meg kapuit. A szervezők azt remélték, talán őszre javul a helyzet és nem kell elhalasztani a rendezvényt. Nem így történt, viszont a kényszerű szünet egyben lehetőség is lenne a régóta halogatott korszerűsítési, felújítási munkák elvégzésére.

 

Az archív fotók a MÉM MDK Tudományos Irattárából valók, Sümegi György gyűjteményéből (leltári szám: K-2028)
A 2012-es építészeti biennálé fotóit Markó Balázs, a kiállítás kurátora készítette.