A neoreneszánsz stílusú égetett agyag konzolt homlokzati architektúra kialakításakor használták, oly módon, hogy építés közben a még vakolatlan falazathoz rögzítették majd a vakolás után történt kifestéskor magát a terrakotta elemet - akár többször is - átfestették.
A rögzítés több "ponton" történhetett, egyrészt a fedlapon egy nagyobb kovácsoltvas szöggel, amelyet a konzol felett elhelyezkedő fagerendázatba ütöttek, másrészt a konzol leginkább "kilógó" végén szintén felfele ütve egy vékonyabb kovácsoltvas szöggel, harmadrészt az égetett agyag elem nyitott hátrészén körbe kialakított illesztési sávval. A konzolt ezen utóbbi keskeny, 3 - 4 centiméteres vastagságban vésték be a falazati síkba, vagy illesztették be a vakolat vastagságba. Használták azt a megoldást is, hogy a homlokzati síkból kiugrasztott gerendavégre, kiugró falazott pillérre húzták rá a konzolt, és a szöget abba ütve rögzítették.
A rögzítéshez használt szögek különféle méretűek lehettek, a fotón láthatóak nem Sümegről valók, az illesztés és rögzítés bemutatására szolgálnak.
Az ilyen jellegű előre elkészített különféle anyagból készített architektúrális elemek használata bevett építési gyakorlat volt a 19. századtól kezdve.
Koppány András
fotók: Wachsler Éva, F. Tóth Gábor
