Tudományos Irattár, Lymbus Möller István-hagyaték ltsz. K 1777 No. 24
fotó: Nagy Krisztina
Kőbányán a szőlőművelés a középkorra nyúlik vissza. Virágkora a török kiűzése utáni időkre, a 18. század első évtizedeire, illetve később, a 19. század elejére tehető. Ekkorra az Óhegy és az Újhegy lankái a budapesti borászat legjelentősebb központjaivá váltak. Az itt termelt fehér bor hazai viszonylatban a legjobbak közé tartozott, amelynek tárolását a bányászat következtében keletkezett pincék és alagútrendszerek biztosították. A 19. század elejére azonban a helyi szőlőföldeken egyre gyakoribbá váltak a lopások, amelynek megelőzésére Pest város tanácsa csősztorony és őrház tervezésére, valamint felépítésére 1843-ban pályázatot írt ki. A terveket Brein Ferenc (1817-1879), családjának negyedik generációs építőmestere készítette, első pesti munkájaként. Az épület 1844-ben, mindössze néhány hónap alatt el is készült, amely a pesti romantika egyik legkorábbi képviselője lett. A kétszintes, csonkakontyos, nyeregtetős épület délnyugati oldalához torony kapcsolódik. A torony teraszán várszerű pártázat látható, ebből emelkedik a figyelőtorony, amely külső csigalépcsővel megközelíthető. Az elkészült csőszház rövidesen a környék meghatározó épülete lett.
A kiegyezést követően több nagy gyártelep létesült Kőbányán és az ipari fejlődéssel egyre kisebb területre szorult a szőlőművelés. A folyamatot a Magyarországon 1875-ben megjelent filoxéra (szőlőgyökértetű) járvány gyorsította fel, amely 1882-re Budapestet is elérte, s körülbelül másfél évtized alatt szinte a teljes hazai szőlőállományt elpusztította. A szőlőföldek eltűnése hosszabb folyamat eredménye tehát, amely a századfordulóra fejeződött be.
A rajz Möller István építész 1883-1885 között keletkezett vázlatkönyvében szerepel több felvidéki és erdélyi épület vázlata és részletrajza mellett. Ahogy legtöbb rajzát, Möller a kőbányai csősztoronyról készült vázlatát is datálta, amely 1884-ben készült, a helyi szőlőművelés egyik utolsó magashozamú évében. Az eredeti funkció megszűnésével az épületet lakásnak használták, majd kocsma, később étterem lett belőle. A jellegzetes Csősztorony magasra emelkedő figyelőtornyával, több mint 180 évvel az átadása után ma is impozáns látványt nyújt, tanúskodva a városrész egykori múltjáról.
P. Kovács Evelin
Irodalom:
Dr. Bodor Antal: Budapest mezőgazdasága. Statisztikai Közlemények. 65/2. kötet. Bp. 1931. 48-49.
Komárik Dénes: Brein Ferenc és a pesti Brein- család. Építés-Építészettudomány, 4 (1972), 1-2. sz. 165-222. p.
Katona Csaba: A budapesti szőlőtermelés rövid története. Újkor, 2016. online elérés: https://ujkor.hu/content/a-budapesti-szolotermeles-rovid-tortenete