A Műemlékvédelmi Dokumentációs Osztály gyűjteménye nemrégiben Balassa László építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök hagyatékával gyarapodott az örökös, Balassa-Droste Zsuzsanna nagyvonalú felajánlásának köszönhetően. Ennek apropóján májusban az újonnan bekerült tárgycsoportból választottuk ki a hónap műtárgyát.
Gyűjteményünk az építész rajzeszközeivel, a szakmérnöki képzésen készített jegyzeteivel, doktori értekezésével, tekercselt rajzaival, naplóival, fényképeivel és számos kéziratával gyarapodott. Az anyag elsősorban Veszprém vármegye építészettörténetével, kiemelten Veszprém város településtörténetével foglalkozik, amely témák az utóbbi években intézményünk kutatási programjának is fókuszát képezték.
Balassa László (1930–2019) hosszú, termékeny pályafutása során Balaton-környéki egyházi épületek, veszprémi lakóépületek és présházak kutatásával foglalkozott. Hagyatékában további, Sümeghez, Veszprémhez, Keszthelyhez és Pápához köthető régészeti- és helyreállítási dokumentációk is hozzáférhetővé válnak az épületkutatók számára. A veszprémi vár épületeinek kutatása munkásságának meghatározó részét alkotta; a helyszíni megfigyeléseket, az épületfelméréseket, a kutatási eredményeket és rehabilitációs javaslatát szakmérnöki dolgozatában tette közzé. Doktori értekezése a történelmi épületek rekonstrukciós kérdéseit vizsgálja veszprémi példákon keresztül. Az ajándékozásnak köszönhetően mindkét dolgozat – digitális másolat formájában – intézményünk gyűjteményét gazdagítja. Történeti és műszaki érdeklődésének köszönhetően az elméletet és a gyakorlatot párhuzamosan művelte a műemlékvédelemben, így a hagyatékával bekerült források az empirikus és teoretikus kutatásokat is segíthetik.
A veszprémi vonatkozású dokumentumok mellett az 1960–1970-es években tett műemléki kirándulások útitervei és fényképes dokumentációi is elérhetővé váltak, amelyek a hazai emlékeken kívül felvidéki és erdélyi épületek pillanatnyi állapotát rögzítik. Feltételezhetően egy hasonló eseményt, egy észak-erdélyi tanulmányutat dokumentál az 1978-ban készült, hónap műtárgyaként választott fényképalbum is. A bőr borítású, csavarozott albumban összesen 106 db fekete-fehér, beragasztott fénykép látható, amely Kalotaszeg, Mezőség, Székelyföld, Partium és Bukovina történelmi tájegységek jelentős épületeit és természeti kincseit veszi sorra. Balassa az épületeket több nézetből fotózta, gyakran különböző építészeti részleteket, továbbá az épületbelsőt és a berendezést is megörökítve.
Az ismert, kiemelt emléknek számító román és gótikus stílusú templomok, reneszánsz várak, kastélyok, vagy a ma már világörökségi helyszínként számontartott észak-moldvai középkori kolostorok mellett kevésbé ismert, azonban az adott település szempontjából meghatározó épületeket is megörökített. Ilyen például a Torda városközpontjában található, római katolikus templom műemléki környezetében álló, 1784-ben épült, barokk stílusú Kimpel-ház. Noha a város ezen része jelentős átalakuláson ment keresztül az 1970-es években, az épületnek megmaradt sajátos jellege, a homlokzatán található sörfőző cégér ma is jelzi az építtető kezdőbetűit (T.K.) és eredeti rendeltetését.
Kalotaszeg gazdag népi kultúrájáról tanúskodnak az albumban szereplő, Magyarkapuson készített utcaképek, amelyek nemcsak a hagyományos népi építészeti elemeket – pl. lizénás homlokzat, fűrészelt oromfal – reprezentálják, hanem a tájegységre jellemző népviseletet és gazdag hímzéskultúrát, valamint életmódot is.
Az Erdélyi-középhegységben fekvő, unitárius székely szigetet alkotó Torockó – a szomszédos Torockószentgyörggyel – nemcsak Erdély, hanem a Kárpát-medence egyik legépebben fennmaradt népi építészeti együttese. Torockón a fehérre meszelt, klasszicista stílusú polgári lakóépületek a 19. század húszas éveiben jelentek meg, amelyek az 1870-es tűzvész után terjedtek el a településen, cc. húsz év alatt. A szerző ottjártakor sem a Piactér déli oldalára 1938-ban épült ortodox templomot, sem pedig az 1977-ben már álló, településképet torzító tömbházat nem örökítette meg 1978. évi látogatásakor. A felvételek a hagyományos vidéki életformára és a romantikus torockói utcaképre fókuszálnak.
Érdekesség, hogy a településen fennmaradt épületállomány védelme az album keletkezéséhez képest közel két évtizeddel később, csupán 1996-ban kezdődött meg. Az ekkor – Román András kezdeményezésére – elkészített műemléki inventarizáció, majd az ezt követő értékvédő munka eredménye, hogy ma már kiemelt figyelmet kap a falu épített öröksége. Az edukációnak köszönhetően a helyiek is felismerték a megőrzésben rejlő gazdasági lehetőségeket, amely hozzájárul az épített örökség hosszútávú fennmaradásához is. A lakóépületeken elvégzett helyreállítási munkát 1999-ben Europa Nostra-díjjal tüntették ki.
Az érintett korszakból a területre vonatkozóan kevés forrás áll rendelkezésre gyűjteményeinkben, amely tovább emeli az album jelentőségét.
szöveg: Kovács Evelin
Felhasznált irodalom:
Román András: Akció Torockó és Énlaka építészeti örökségének megóvására. In: Műemlékvédelem 1997/3, 171–174.
Hantz Lám Irén: Torockó: útikalauz. Kolozsvár, Erdélyi Híradó Kiadó, 1998. MÉM MDK Könyvtár jelzet: 30953
Furu Árpád: Táji tagolódás Erdély népi építészetében. Kolozsvár, Exit Kiadó, 2017. MÉM MDK Könyvtár jelzet: 43361
Somorjay Sélysette: Megismerni, megőrizni, közkinccsé tenni. Balassa László kutatásai a veszprémi várban. In: Veszprémi Szemle 2020/2, 10–19.