A hónap műtárgya - 2025. június

Június 22-én ünnepeljük a Magyar Úszás Napját, így a hónap műtárgyának a Múzeumi Osztály margitszigeti uszoda építését bemutató albumát választottuk, amely a világszínvonalú magyar úszó- és vízilabdasport első otthonának képeit tartalmazza.

Az album 2007-ben került be a MÉM MDK Múzeumi Osztályának gyűjteményébe Körner András felajánlásaként, akinek édesapja, Körner József (1907–1971) Hajós Alfréd (1878–1955) építészirodájának vezetője volt az épület tervezési- és kivitelezési fázisa alatt 1930–1931 között.

Az uszoda megépülése Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatási miniszter munkáját is dicséri, hiszen ő volt az első olyan magyar politikus, aki felismerte a sportban rejlő diplomáciai lehetőségeket[1], a korabeli sportújságok sportminiszterként is emlegetik.[2]  Céljaként tűzte ki, hogy az ország kulturális színvonala kitűnjön a környező országok közül, s ezzel együtt bebizonyítsa, hogy helye van az európai nemzetek között.  „A világsajtó… tele van a nagy mérkőzésekről szóló sporthírekkel, amelyek már-már jobban lekötik a közfigyelmet, mint a parlamentek politikai vitatkozásai. Hatalmas világmozgalommal állunk szemben, a testnevelés kérdése a modern ember érdeklődésének előterében áll.”[3]  Ehhez a sportot mint diplomáciai és propagandisztikus eszközt is kihasználta, és támogatta, hogy minél több nemzetközi találkozónak adjon otthont Magyarország. Klebelsberg egyik legnagyobb, a sport fejlesztése érdekében elért eredménye az volt, hogy keresztülvitte a kormányon, hogy 1929-től kezdve négy éven keresztül 1 millió pengőt különítettek el a költségvetésében a magyar testnevelés fejlesztésére, az összeg negyedét pedig a fedett uszoda megépítésére szánták, melynek területéül először a Lukács-parkot tűzték ki.[4]

Az uszoda megépítésének szükségessége nem volt megkérdőjelezhető, hiszen a vízi sportolók kénytelenek voltak télen Bécsett edzeni. Később, a vizes Európa-bajnokságon nyújtott teljesítményük és egyéb nemzetközi sikereik megadták a lökést a sportlétesítmény megalkotásához[5].

1929 december végén határoztak a fedett uszoda megépítéséről, az építkezést a következő év tavaszára időzítették, hogy decemberben már versenyt tudjanak rendezni a csarnokban. Hajós Alfréd nemcsak mint építész, hanem mint avatott szemű all ’round sportsman[6] ekkor mutatta be tervét Klebelsberg Kunonak és az általa meghívott bizottsági tagoknak, Rakovszky Jenőnek, Karafiáth Jenőnek, Komjády Bélának és még sokan másoknak. Az összegyűltek a miniszter döntése alapján Hajós tervét elfogadták, és elrendelték a tervek részletes kidolgozását.[7] 1930 márciusában kezdődtek meg a munkálatok a Margitszigeten. Bokrétaünnepélyére 1930. július 29-én kerítettek sort. Az ünnepségről bensőséges beszámolót írt a Pesti Napló[8], melyből megtudjuk, hogy hatalmas érdeklődés övezte a Nemzeti Uszoda építését.   

Az építőanyag szempontjából megoldást nyújtott a vasbeton és a vasbetonszerkezetek tömeges elterjedése. Zielinski Szilárd (1860–1924) volt az első, aki meghonosította Magyarországon a vasbetont, amiről francia tanulmányai alatt, Francois Hennebique (1841–1921) nyomán szerzett tudomást. Zielinski tanított a Műegyetemen, emellett tanulmányokat és cikkeket jelentetett meg a román- és a portlandcementek használatáról. Irodájában több kiváló, később a vasbetonszerkezetek statikusaivá vált fiatal mérnök kezdte pályafutását[9], köztük Gergely Jenő (1880–1974) is. Társával, Gut Árpáddal 1908-ban magánmérnöki irodát nyitottak, ahol vasbetontervezéssel foglalkoztak. Az uszoda befedéséhez a hatalmas fesztáv miatt elkerülhetetlen volt a vasbeton használata, így Hajós a Gut és Gergely irodával közösen dolgozott az uszoda statikai kihívásainak megoldásán. Nem ez volt az első közös munkájuk, a Hajós számára országos hírnevet szerző debreceni Aranybika szálló színháztermének és fürdőjének terveit is a Gut és Gergely iroda készítette 1915-ben.[10]

 Gergely Jenő a Magyar Építőművészetben megjelent cikkében[11] számol be a statikai tervezésről. Gergelyék irodájában dolgozott a Margitszigeti uszodán Pécsi Eszter[12] (1898–1975), Magyarország egyik első mérnöknője is.

Hajós Tér és Formában megjelent cikkében[13] mutatja be az épületet, ahol kifejti, hogy az időtálló, új építési anyagok új formákat és új színeket hoznak az építészetben, ami miatt az építészeknek kihívást jelentett, hogyan illesszék be az adott város városképébe az új épületeket. Hajós ezt úgy oldotta meg, hogy a négy homlokzat különbözik egymástól. A Duna felőli homlokzatot például vasbetonpilléres árkádokkal díszíti, amely egy nagyméretű napozóteraszt tart, a sziget felőli homlokzat pedig egyszerűbb, így nem kirívó, a hatalmas fákat nem nyomja el. A természetbe való beillesztéshez Hajós a külföldön is divatos klinkertégla-borítást használta.

A fedett uszoda a nemzetközi sajtóban is méltatást nyert, A Mois című francia folyóirat szerzőjét homlokzata palotára emlékezteti.[14] „A bécsi Sporttagblatt hatalmas riportban számol be a margitszigeti fedett uszoda megnyitásáról és megállapítja, hogy Hajós Alfréd mesterműve a világ legszebb sportuszodája.” számol be a Sporthírek című magazin.[15]

            A margitszigeti uszoda építését bemutató album a magyar sportépítészet egyik kiemelkedő alkotásának dokumentuma.