A hónap műtárgya-sorozatunkban ez alkalommal újra a Könyvtár régi gyűjteményéből válogattunk egy különleges, 18. századi albumot, amely a barokk kertművészet időszakába kalauzol el minket:
Erlustierende Augenweide in Vorstellung Herrlicher Garten- und Lustgebäude. [1.] / Theils inventiert und angelegt, theils nach dermahligem Sito gezeichnet von Matthias Diesel ; [Stecher: Johann August Corvinus und Karl Remshard]. [Augsburg], Jeremias Wolff, [1717]. [6], [46] t.fol., rézmetszet ; har., 26x38 cm
Jelzete: 7415
A mű szerzője Matthias Diesel (1675–1752) német kertépítész, aki számos főpapi, főúri kertet épített és gondozott. Pályafutásában kulcsszerepet játszott II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem, aki általában XIV. Lajos francia király politikai szövetségi rendszerében mozgott. Apósával, I. Lipót német-római császárral csak rövid időre került egy platformra, a törökellenes harcok idejére. A bajor választófejedelem elévülhetetlen érdemeket szerzett a török Magyarországról való kiűzésében. A francia udvar életmódja, pompája az európai uralkodók számára követendő mintaként szolgált, Miksa Emánuel számára különösen, meghatározva a nagyszabású építkezéseit, melyekhez hozzátartoztak a La Nôtre stílusában tervezett barokk kertek is.
Diesel 1706-ban II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem „ösztöndíjasaként” Joseph Effnerrel (a fejedelem müncheni udvarának későbbi híres főépítészével) Franciaországba utazott, hogy kertépítészeti és mérnöki ismereteit bővítse. 1711-ben visszatért német földre, Alteglofsheimbe, ahol francia stílusú kertet alakított ki, de 1712-től már a passaui bíboros és más főúri megrendelők számára készített terveket. 1713–1718 között Franz Anton Harrach hercegprímás, salzburgi érsek udvari kertfelügyelője volt. Ebben a minőségében foglalkozott a Mirabell-palota, a frohnburgi és a röcklbrunni kastélyok parkjainak tervezésével és kezelésével.
Még salzburgi kertfelügyelőként, 1717 végén „Erlustierende Augenweide” címmel, saját költségén jelentette meg metszetsorozatának első, jelen kötetét, melyet II. Miksa Emánuel bajor választófejedelemnek ajánlott. A mű „barokkos” bevezető sorai nem íródtak hiába: a fejedelem figyelmét is felkeltették, olyannyira, hogy állást ajánlott számára a müncheni fejedelmi udvarában, így lett az „udvari és szórakoztató kertek mérnöke”, amelynek a híres kertépítész és vízépítő Dominique Girard volt a főmérnöke. 1739-ben Girard halála után Diesel megpályázta az udvari kertek főfelügyelői pozícióját, hangsúlyozva franciaországi képzettségét és korábbi eredményeit, de a hatvannégy éves Diesel helyett a hivatal vezetőjének Philippe Girardot választották.
Az „Erlustierende Augenweide” c. album kiadója Jeremias Wolff neves augsburgi művészeti könyvkiadó volt, aki metszetek, könyvek és térképek kiadására specializálódott. A kötetben található metszeteket Diesel rajzai alapján Carl Remshard és Johann August Corvinus készítették. (Az utóbbi tanítványa volt Salomon Kleiner a híres vedutarajzoló és rézmetsző.) Matthias Diesel öt részre tervezte albumát (kötetenként 50–50 rézmetszettel), melyből 1724-ig csak három jelent meg. Feltehetően a kiadó, Jeremias Wolff 1723-ban, valamint II. Miksa Emánuel 1726-ban bekövetkezett halála kedvezőtlenül befolyásolta vállalkozását.
A mű előszavában olvashatjuk, hogy Diesel hat évet töltött Franciaországban, ahol az összes királyi kertet többször meglátogatta, az ezen idő alatt történt változásokat és újításokat nyomon követte, feljegyezte, és ekkor döntötte el, hogy a látottakat rajzokban megörökíti és metszetekben közzéteszi.
A képeken francia kertek, a versailles-i, marly-i királyi udvari kertek mellett a Passau, Regensburg, Salzburg, München melletti dél-németországi birtokokon feltehetően részben Diesel általa kialakított kertek láthatóak. Ezek sorendben a következőek: versailles-i (I/1–2.), marly-i (I/4–5.), hacklbergi (I/7–8.), frohnburgi (I/10–11.), alteglofsheimi (I/14.), harlachingeri (I/15–16.) és a röcklbrunni (I/18.) kastély kertje. A további képeken (I/19–50.) Matthias Diesel kerttervei láthatóak, melyeket mintául szánt a kertművészet iránt érdeklődőknek, jövőbeni megrendelőinek pedig „ajánlólevélnek”.
Tematikailag Diesel nemcsak megvalósult francia kerteket, általános kertterveket mutat be, hanem a barokk kertművészet jól megkomponált egyedi elemeit (pl.: parterek, nyírt, magas sövényfalak, fasorok, sugárutak, lugasok, boszkék, kerti építmények, lépcsők, teraszok, pavilonok, színházak stb.) is. Számos tervet készített a barokk kert leglátványosabb elemére a vízre, annak megjelenítési formáira. (I/37–45). Ezeken a metszeteken a vízarchitektúra, mint a kerti tér központi eleme jelenik meg, szobordíszekkel kialakított medencékkel, szökőkutakkal, mesterséges vízesésekkel, csatornákkal.
A kötet magyarországi ritkaságát mutatja, hogy könyvtárunkon kívül, jelenleg nem ismerünk másik közgyűjteményi példányt.
És most lássuk néhány metszetet, kezdjük el múltidéző kerti sétánkat:
Az album címlapja
A versailles-i királyi rezidencia és pihenőkert
André La Nôtre francia kertépítész által tervezett kert, a barokk kertművészet utolérhetetlen példaképe, a franciakertek örök mintája.
A marly-i királyi kert
XIV. Lajos, a Napkirály vadász- és nyári kastélya (1677–1684) egy völgyben épült, a kilátását eltakaró dombok helyén tavat létesítettek. A kastély két oldalán 6-6 pavilont is építettek (a metszeten 4–4 látható), ahol a különleges vendégeket is elszállásolták. Például II. Rákóczi Ferenc franciaországi tartózkodása idején, 1713–1714 között többször volt vendég Marlyban a király szarvasvadászatain. A középső kastélyépület a Napkirály rezidenciája, a körülötte található épületek pedig a nap körül forgó tizenkét állatövi jelet szimbolizálták. Az épületeket lugasok fogták össze építészeti egységgé. A kastély és barokk kertje a nagy francia forradalom idején fosztogatások áldozatává vált. A kastély ma már nem áll, a kertet díszítő számos szobor közül néhány ma Párizsban található.
A Passau melletti Hacklbergben lévő hercegérseki kastély kertje
Johann Philipp von Lamberg hercegérsek nyári kastélya és kertje közel húsz évig tartó építkezés során érte el barokkos pompáját. A francia kertet 1786 után Josef Franz Anton von Auersperg hercegpüspök angolkertté alakíttatta át.
A Frohnburg (Grafenau / Kuenburg néven is ismert) kastély kertje
Az 1670–1680 körül épült salzburgi vidéki kastélyt Johann Josef Graf von Kuenburg építtetette, barokk kertje az 1700-as évekre alakult ki. 1960-ig családi tulajdonban maradt. Ma a Mozarteum Egyetem része.
A Regensburg közelében található alteglofsheimi kastély kertje
A metszeten olvasható Eglossheim valójában Alteglofsheim régi elnevezése, amely a kastély középkori tulajdonosira, az Eglofsheim bajor nemesi családra utal. A kastélyt a 17. században a Königsfeld grófok szerezték meg, akik a 17. és 18. században jelentős építkezéseket végeztek a kastélyon, ekkor alakult ki díszes barokk kertje is. 1810-ig maradt a Königsfeld család birtokában. Ma a kastély Zeneakadémiának ad otthont.
A Harlaching kastély kertje
A kastélyt Markus Christoph von Mayr báró választófejedelmi titkos tanácsos építette Enrico Zuccalli tervei alapján. Feltételezhető, hogy a kertet maga Diesel alakította ki. A metszeten vízarchitektúra-elemekben gazdag kert képe rajzolódik ki, kerti vízesésekkel, melyek a domb lábánál 25 szökőkútban végződnek. A kastély a 18. század végén leégett.
Röcklbrunn-palota kertje
Salzburg Gnigl városrészében állt egykor a Röcklbrunn nevű kis kastély, amely a metszeten Köttersbrunn néven szerepel. Az 1644-ben épült kastély, a mindenkori székesegyházi prépost 3 szintes nyári rezidenciája volt. A teraszos, felfelé emelkedő, sövénnyel és fasorral szegélyezett barokk kert Carl Josef von Kuenburg kanonok idején jött létre. A kastélyt 1944-ben bombatámadás érte, lebontották, helyén egy villa épült, amely megjelenésében és méreteiben a kastélyra emlékeztet. Az egykori park helyén az 1960-as években egy lakótelep épült.
Matthias Diesel fiktív kerttervei
Matthias Diesel fiktív kerttervei
Matthias Diesel hímzéses pater terve
Felhasznált irodalom:
Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler von der Antike bis zur Gegenwart. Hrsg. von Ulrich Thieme, Felix Becker, Hans Vollmer. Leipzig, Engelmann, 1907. Bd. 9. p. 249-250.
Dehio, George: Handbuch der Detschen Kunstdenkmäler. 3. Bd. Berlin, 1934. p. 10.
Dehio-Handbuch. Salzburg. Stadt und Land. Die Kunstdenkmäler Österreichs. Wien, Schroll, 1986. p. 683–684.
Erlustierende Augenweide, die schönsten Gärten und Lustgebäude um München, Salzburg, Passau, Regensburg und Paris. Leipzig, Edition Leipzig, 1989. (Bibliotheca hortensis ; 6.)
Fatsar Kristóf: Magyarországi barokk kertművészet. Budapest, Helikon, 2008
Lauterbach, Iris: Danreiter, Köllner, Schell, Petri, Heyken. Zu Ausbildung, Reisen und Netzwerken deutscher Hofgärtner im 18. Jahrhundert. In: Gartenkunst, 32. Jg. 2020. Heft 2. p. 219–225.
Művészeti lexikon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966. p. 648.
Ormos Imre: A kerttervezés története és gyakorlata. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1967. p. 60–75.
Papp Andrea