Sopron, Szent Mihály-templom, nyugati homlokzat, fotogrammetriai mérőkép, 1970-es évek második fele.
MÉM MDK Tervtár ltsz. D 52870.
A hónap műtárgya sorozatunkban ez alkalommal a Tervtár egy speciális dokumentumtípusát mutatjuk be ezzel a felvétellel. Az itt látható fotó egy átfogó sorozat része, amelyet a Budapesti Műszaki Egyetem Fotogrammetria és Térinformatika tanszéke készített az 1970-es évek második felében a soproni Szent Mihály-templomról. A felmérés az épület Sedlmayr János építész és Dávid Ferenc művészettörténész munkáját dicsérő helyreállítása előtt készült és minden bizonnyal a felújítandó műemlék állapotrögzítéséhez kapcsolódott. A technikáról és a műszaki fotográfia történetéről dióhéjban a Kutatási Osztály geodétája, Szökrön Péter ír.
Műemléki épületek felmérése hagyományos eszközökkel nem megoldhatatlan feladat, de hosszadalmas, fáradságos és komoly összehangolást igényel. Mindemellett remek térlátás és megfigyelési képesség, illetve rajzolói készség sem árt hozzá. A felszerkesztett rajzoknak minden meglévő elemet, jelenséget tartalmaznia kell az épületről, amelyek segítségével pontos, átfogó képet kapunk meglévő állapotról. Ezekből következtetni lehet az építészeti arányokra, a szerkezeti és anyagi változásokra, de a deformációkról, valamint az évtizedeken át folyamatosan zajló építéstörténeti változásokról is szólnak ezek a rajzok, segítséget adva a következő beavatkozásokhoz.
A hagyományos felmérések mellett, fényképek készítésével ún. fotogrammetriai eljárást is alkalmaznak. Minden olyan eljárást, melynek során elsődlegesen fényképeket használnak a felmérendő tárgy kiterjedésének meghatározásához, fotogrammetriai eljárásnak nevezünk.
A 19. század első felében a fényképezés feltalálása (úttörő alakjai: William Henry Fox Talbot 1800–1877, Luis Daguerre 1787–1859, Joseph Nicéphore Niepce 1765–1833) a fotogrammetria fejlődésében is nagy szerepet játszott. Franciaországban már 1860-ban készültek fényképfelvételek templomtoronyból, amelyekből magasságkülönbségeket határoztak meg két építmény tetőszintje között.
Németországban Albrecht Meydenbauer (1834–1921) német építész a wetzlari Stiftskirche felmérése során eltörte a lábát. Ez a körülmény késztette arra, hogy a közvetlen mérések helyett más eljárás után nézzen. Így jutott arra a gondolatra, hogy az új technikát, a fotografálást kellene használni a méréseknél. Ezt a véleményét egy fényképészeti kiállításon is ismertette, majd később 1867-ben a Zeitschrift für Bawesen c. folyóiratban is leközölte. Felvetését sokan pozitívan fogadták és a képalkotó eszközök fejlesztésében szem előtt tartották. Meydenbauer nevéhez kötődik a fotóteodolit megszerkesztése, mely a kor fényképezési technológiáját alkalmazta. Az 1870-es években ez még kockázatos és nehéz volt a helyszínen felhordandó vegyszerek miatt, de a brómzselatin emulzió feltalálásával (1878) a fényképezés technológiája megváltozott.
1885-ben Meydenbauer vezetésével jött létre Európában az első műemlék-fotogrammetriai intézet (Königlich Preußische Meßbildanstalt), amelyet halálig irányított. Berlinben működő intézménye 1945-ig fennállt.
Felismerve a fotogrammetria jelentőségét, több országban is elterjedt a módszer, valamint a feldolgozó mérőeszközök fejlesztése is nagy lendületet vett. A feldolgozásban kétféle eljárás alakult ki, mely egyfajta felmérési és feldolgozási megosztottságot is eredményezett. Míg az építészek csak a mérőasztal-fotogrammetriát alkalmazták, addig a geodéták és a fotogramméterek a sztereofotogrammetriát használták. Az első világháborúig az előbbi módszer volt elterjedtebb Európa-szerte. De ez nem jelentette azt, hogy a sztereofotogrammetria eltűnt volna. Mindkét technológia a napjainkig is fejlődik.
Magyarországon az 1950-es évek elején jelent meg az építészeti fotogrammetria. Először a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTI) rendelkezett fotogrammetriai műszerekkel és feldolgozó eszközökkel, majd később 1960-as évek elején csatlakozott be az ilyen típusú munkákba a Budapesti Műszaki Egyetem Felsőgeodézia és Fotogrammetria Tanszéke. Az FTI számos vidéki kastélyt, várat, várromot és templomot mért fel az akkor még Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából, vagy felkérésére.
Az olyan fényképeket, amelyek segítségével létre lehet hozni a tárgyról alkotott képpontok alapján a valóságban meglévő tárgy arányait és léptékhelyes alakját, mérőképnek nevezzük. A mérőképek készítésére alkalmas eszköz a mérőkamera. A mérőkép közvetlenül csak akkor alkalmas méretek levételére, ha tudjuk a vetítés összes adatát. A mérőképes eljárás során a végtermék egy síkra vetített (2D-s) rajz.
Kádár Zsófia - Szökrön Péter