Az Évszázadok öröksége c. tárlat egyik kiemelt képe egy vázlatos, festői hatású ábrázolás, amely elsősorban a nógrádsápi templom romos-romantikus hangulatának nagyvonalú megragadására törekszik. Finom eszközökkel mégis érzékelteti a megfigyelt részleteket is, például vonalazva jelzi, hol bukkantak elő a lepergett vakolat alól a középkori kváderek. A gótikus templom nyugati homlokzatát megörökítő akvarellt Sedlmayr János készítette 1953-ban, harmadéves műegyetemi építészhallgató korában, az Építészettörténeti Tanszék által szervezett szünidei műemlékfelmérő tanulmányút során. Alkotója az Országos Műemléki Felügyelőség 1957-es megalakulásától négy évtizeden át tervezőként, illetve műteremvezetőként dolgozott, ezen időszak egyik meghatározó alakja volt. Az ő műtermében, közvetlen munkatársaként tevékenykedő Schőnerné Pusztai Ilona (aki a kiállítás alkalmából készített kisfilmnek is fontos szereplője) állította helyre a nógrádsápi templomot: 1965-ben kezdődött a kutatás, a munkálatok 1969-re fejeződtek be. A külsőt tekintve leginkább a nyugati homlokzat változott meg. Elbontották az akvarellen még látható, utólagosan épült szélfogót, így visszaállt az eredeti homlokzat, közepén a lizénaszerűen kiemelkedő, homokkő-kváderekből épült toronnyal.
A kiállításban kétszer szereplő, A4-es méretű kép eredetije a dokumentálási tevékenységet körüljáró szekció hallgatói felméréseket bemutató alfejezetében kapott helyet, az egyik tervtári fiók rejti; valamint megjelenik az óriáskivetítőn is, az épületléptékhez közelebb álló méretre nagyítva, játékosan animálva.
F. Dóczi Erika
