„Az egyes országok ipara sohasem fogja a kellő kultúrfokot és versenyképességet elérni, amíg a művészetnek és az iparnak együttműködése kellőképpen nincsenek biztosítva” (Györgyi Dénes)
A 135 évvel ezelőtt született Györgyi Dénes (1886–1961), a két világháború közötti korszak egyik legtöbbet foglalkoztatott hazai építésze így gondolkodott építőipar és építőművészet kapcsolatáról. Nemcsak építészként, hanem belsőépítészként is tevékenykedett, és több mint 35 éven keresztül tanított az Iparművészeti Iskolán (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), amelynek 1945–1946 között igazgatója volt. A MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeum őrzi hagyatékának jelentős részét, többek között saját tervezésű padlóburkolási eljárásának vázlatait és iratanyagát is. Az itt bemutatott katalóguslapok az eljárás lényegét és az egyre fogyatkozó helyszínen megtekinthető padlóburkolatokat dokumentálják.
Györgyi műveiben nagy hangsúlyt fektetett az építészet társművészeteire, bizonyára édesapja, Györgyi Kálmán (1860–1930), a Magyar Iparművészet című folyóiratot sok éven át szerkesztő művészeti író hatására. Ezt bizonyítja az általa tervezett padlóburkolási eljárás is, amelyet 1933-ban szabadalmaztatott. Az építész az építőanyagokat és burkolóelemeket forgalmazó Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművekre ruházta a szabadalom gyakorlatbavételi jogát, amely 1933-ban védjegy oltalom alá helyezte a „MILDECOR” névre keresztelt cementlapokat. A tömeggyártással előállítható, 20x20 cm-es elemekből változatos és látványos padlómintázatokat lehetett kialakítani, amelyek kisebb és nagyobb terekbe is beilleszthetők voltak. Az eljárás lényege, hogy az elemek mindig a szomszédos lapelemekkel együttesen és egymást kiegészítve adják ki a különböző mintázatokat, és egyazon elemből több mintázat is elkészíthető, ellentétben az addig forgalomban lévő cementlapokkal.
„Lényegében tényleg a Kolombusz tojás egyszerűségére emlékeztet, eredményében azonban a legcsapongóbb művészi elgondolás hű eszközévé emelkedik.” – írták róla az Építőmesterek Lapjában.
A rendkívül dekoratív, geometrikus mintázatú MILDECOR padlóburkolatokat csupán az 1930-as és 1940-es években használták főként a Györgyihez köthető épületekben és kiállítási enteriőrökben, de más építészek által tervezett bérházak, társasházak és középületek előcsarnokaiban, lépcsőházaiban is találkozhatunk ilyen burkolatokkal. Néhány példa a fővárosban: Simplon-mozi előcsarnoka (Preisich Gábor és Vadász Mihály, 1934), az ELMŰ Kazinczy utcai transzformátorháza (ma Elektrotechnikai Múzeum, Gerstenberger Ágost és Arvé Károly, 1934), Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium (Padányi Gulyás Jenő és Tóth Imre, 1943).
A MILDECOR padlóburkolatok történetéről bővebben hallhatunk a szerző előadásában a szeptemberben megvalósuló Látkép 2021 konferencián.
Magyaróvári Fanni Izabella
Mintalapok a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek katalógusából. MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeum