A hónap műtárgya – 2025. február

Picasso, Brassai, Lucien Hervé és Divald Kornél a műtárgyfényképezésről

Szent Miklós szobra az eperjesi Szent Miklós-templom főoltáráról, Divald Kornél, 1904, MÉM MDK Fotótár, ltsz. 001.321P

PICASSO: Nem értem … Honnan tudja, hogy mi lesz belőle? Hiszen nem tudhatja, mit eredményez a megvilágítás.

BRASSAI: Kiszámítom. Hogy miért nem használok lámpákat? Mert ha több forrásból jön a fény, az árnyékok egymásra esnek, összekuszálódnak. Jobb szeretem, ha csak egyetlen fényforrás világít, az árnyékokat pedig a visszaverődő fénnyel tompítom, derítőlapok segítségével.

PICASSO: De miért készülnek többnyire olyan rossz fényképek a szobrokról?

BRASSAI: Valami ostoba hagyomány azt kívánja, hogy a világos szobrok fekete háttér előtt álljanak, a sötét szobrok pedig fehér háttér előtt. Ez a haláluk. Teljesen ellaposodnak, nem bírnak lélegezni a térben. A szobor teljes térbelisége csak akkor érvényesül, ha a megvilágított részei világosabbak maradnak a háttérnél, a sötétebb részei pedig sötétebbek. Nagyon egyszerű.

PICASSO: Ugyanígy van a rajzzal is: szürke vagy vörösessárga alapon fehérrel jelezzük a fényt és feketével az árnyékokat. Ezt akarta mondani?

BRASSAI: Pontosan ezt a módszert alkalmazza minden klasszikus rajz, amióta csak felfedezték a térbeli hatást, és igyekeznek megvalósítani. Lehet, hogy a festészetet már nem érdekli ez a fajta plaszticitás, de a fényképészetnek ragaszkodia kell hozzá, ha egy szobrot teljes térbeliségében akar ábrázolni.

(Brassai: Beszélgetések Picassóval. Corvina Kiadó, Budapest, 1964, 62-64. 1943. szeptember vége.)

A Brassai által összegzett szabályt a felső-magyarországi műemlékek elhivatott dokumentálója, Divald Kornél már a 20. század elején alkalmazta. Bizonyára nem véletlenül, ha tehette, a szobrokat kimozdította eredeti helyükről, s egy fal mellett, vagy egy lécnek támasztva találta meg a legtökéletesebb fényviszonyokat, hogy plaszticitásuk nagyobb mértékben érvényesülhessen, hogy abból a szögből kapja lencsevégre a faragott alakot, amely legjobban megragadja a bibliai karakter sokszor drámai ábrázolását. Itt pedig Lucien Hervé szavai jutnak eszünkbe: „Bizonyos mértékben a fényképész betöltheti a lelkes tolmács szerepét. Ő lehet az emberiség e fontos produkciójának interpretálója és propagálója.” (Lucien Hervé: Építészet és fénykép. Architektúra. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968, 11.) Ahogy Picasso szobrainak Brassai, Le Corbusier épületeinek Hervé, a felvidéki középkori szárnyasoltárok karaktereink minden bizonnyal Divald Kornél volt a legjobb tolmácsolója.

Kádár Zsófia