1909. január 29-én, 115 éve született Voit Pál. A Gerevich-tanítvány számos érdemét kiemelhetnénk a jeles évfordulót ünnepelve; a háború után az Iparművészeti Múzeum igazgatójaként megszerezte a nagytétényi kastélyt, mely jelenleg is az intézmény külső kiállítóhelye, számos nagyértékű műtárgy vásárlását irányozta elő, és ő ásatta ki Budapest ostroma után a Tárnok utcai Esterházy-palota értékes gyűjteményét a romok alól. Mi azonban az 1949-ben múzeumi állásából felmentett, s nem sokkal később már a műemlékvédelem területén tevékenykedő művészettörténész pályájának egy érdekes projektjére hívjuk fel a figyelmet az évforduló alkalmából.
Visegrád, Salamon-torony délről, MÉM MDK Fotótár 073.176N (ismeretlen szerző, 1966)
Nem lehetett véletlen, hogy az 1961. november 16-án tartott programtárgyaláson a hivatal vezetése a komoly múzeumi háttérrel, szakirodalmi munkássággal rendelkező tudóst bízta meg a helyreállítás alatt álló, múzeumi funkcióra szánt visegrádi Salamon-torony állandó kiállításának megtervezésével. A tárlat témáját nem másban, mint a magyar műemlékügy, s az Országos Műemléki Felügyelőség tevékenységének „méltón reprezentáló” bemutatásában határozták el. Úgy gondolták, a „táj varázsa, a környezet hitelesítő ereje … fel nem mérhető pedagógiai erőtartalékokat rejt. Eddigi eszközeinkkel szemben a műemlékek tárgyi dokumentatív bemutatásának nyelve nemzetközi: a hazai közönségen kívül így a külföldi turisták is megértik.”
Néhány, az építész által meghatározott elképzeléshez alkalmazkodnia kellett Voit Pálnak a koncepció kialakításánál. Már áprilisban, a Visegrádon tartott tervtanácson eldöntötték, hogy a palotában feltárt Anjou-kutat a lakótorony földszintjén helyezik el. Emiatt, a kútház méretéből adódóan a második emeleti tér alatt húzódó födém is áldozatul esett. Másrészről, Sedlmayr János, az építész-tervező irányozta elő a kiállítás bejárásának útvonalát. Az első emeleti bejárattól a széles csigalépcső viszi fel a látogatót az emeletekre, „az egyes tereket mintegy láncra fűzve, …, majd a körjáratba bekapcsolt keskeny csigalépcsőn, s a galérián át a földszintre, ahonnan az anjou-kut élményével lép ki a látogató az alsó várudvarra.”
Sedlmayr János: Hosszmetszet, 1970. MÉM MDK Tervtár ltsz. R 29342
„A magyar műemlékvédelem retrospektív kiállításai”
A koncepcióterv bemutatása
A lakótoronyba belépő látogató először az épület történetét ismerhette meg. Tovább haladva, a második emeleten „Magyar várak” címmel, az Országos Műemléki Felügyelőség (továbbiakban OMF) egyik fő feladata tárulhatott fel fényképek, makettek, rekonstrukciós rajzok illusztrálásával. Nemcsak a helyreállítások folyamatát, módszereit volt hivatott bemutatni a tárlat, de a várépítés különböző típusait is felvillantotta. Sümeg, mint szabálytalan belsőtornyos, Gyula szabályos belsőtornyos, Csesznek külsőtornyos, Máré a szabálytalan hegyi várra mutatott példát, míg Sárospatak a lakótornyos, olaszbástyás, védműves vár- és várkastélytípust megjelenítője volt.
II. emelet, Magyar várak, MÉM MDK Fotótár ltsz. 075.029N (ismeretlen szerző, 1967)
A műemlékügy háború utáni időszakának egyik fontos területe a történeti városmagok, műemléki együttesek védelme lett. Ennek bemutatását javasolta Voit a harmadik emeleten, melyet a történelmi városszerkezetek kialakulásának ismertetésével egészített ki. Sopron, Eger, Tata és Jászberény voltak a kiemelt példák, melyek a települések különböző fejlődésére hívták fel a figyelmet.
IV. emelet az üres vitrinekkel, MÉM MDK Fotótár ltsz. 075.037N (ismeretlen szerző, 1967)
IV. emelet a berendezett kiállítótér részletével, MÉM MDK Fotótár ltsz. 125.109N (Mihalik Tamás, 1987)
Legfölülre, a negyedik emeletre a tudós művészettörténész több lehetséges tervvariánst dolgozott ki a látogatók hasznos időtöltésére. Többek között javaslatot tett az építészeti szerkezeti elemek rekonstrukciójának látványos szemléltetésére, az OMF legfrissebb eredményeinek, illetve a Dunakanyar műemlékeinek bemutatására, retrospektív terv- és grafikai kiállításokra, és helyreállítási terveket, tervpályázatokat felsorakoztató tablók elhelyezésére. Ugyanakkor, a tér rugalmas átalakításával, egy kongresszusi terem létrehozása lehetővé tette egy találkozóhely megteremtését a műemlékvédelem hazai és nemzetközi szakemberei számára.
A kilátóteraszt megjárva, az építész által javasolt útvonal mentén, a kisebb csigalépcső kürtőjén visszajutva, az első emelet galériáján az OMF falképrestaurálási munkáit, módszereit ismerhette meg a lakótorony vendége. Lefelé haladva, a lépcsőről érkezve tárul fel – az építész szerint – a közel 6 méteres Anjou-kori csurgókút legpazarabb látványa, melynek belsőben való elhelyezését, a múzeumi belső hangsúlyozásával szerette volna feloldani, megszüntetve a „kút a toronyban” ellentmondás elvét. Ennek megfelelően Voit Pál a kút helyreállításához kapcsolódó dokumentumok elhelyezését, a palota alaprajzát javasolta kitenni a kút feltárt töredékeinek helyét jelölve. Ezzel szemben pedig, felmerült a Mátyás-templom Epreskertben pusztuló maradványainak kiállítása. Az oldalfalakra román („akár egy oszlopfő sorozat”) és reneszánsz kori, illetve barokk épületmaradványok, kőfaragványok elhelyezése került be a javaslatba.
Galéria rész a földszinttel, MÉM MDK Fotótár 074.479N (ismeretlen szerző, 1966)
A lépcsőházak tereit időszaki tárlatok megrendezésére szánta Voit. Javaslatai szerint itt építészeti rajzgyűjtemények – Schulek, Möller, Myskovszky, Storno, stb. – grafikái, freskómásolatok, vagy műemléki fotósorozatok kiállítására nyílt lehetőség. Az igen kimerítő ismeretszerzés során félúton, a tetőterasz vendéglátó egysége kínált felfrissülésre lehetőséget.
Voit Pál 1960-ban került a Felügyelőséghez. Nyugdíjazásáig olyan fontos feladatokban vett részt a Tudományos Osztály vezetőhelyetteseként mint a magyarországi nagytopográfia anyaggyűjtése vagy megyei topográfiák szerkesztése. A barokk művészet kutatójaként, Franz Anton Pilgram építészről írt német nyelvű monográfiájával nemzetközi elismertségre is szert tett. Legszebb méltatását kortársától, Gerő Lászlótól olvashatjuk a Műemlékvédelem hasábjain. A tudós igényességével, az építész Sedlmayr János és a régész Héjj Miklós közreműködésével megírt műemlékvédelmi tárlat koncepciójának kidolgozása összeköti pályáját a kényszerűen elhagyott múzeumügy és a nagy lehetőségeket kínáló műemlékes pálya között.
Reméljük, Voit Pál nyomdokaiba lépve, a Műemlékvédelmi Dokumentációs Osztálynak is lehetősége lesz a leendő Építészet Ligetében a magyar műemlékvédelemről megemlékezni.
Felhasznált Irodalom: Tudományos Irattár OMF I. sorozat 1962/64/1; Gerő László: Voit Pál 1909-1988. Műemlékvédelem 32/1988, 3., 194.
Helyszíni munka közben (balról Voit Pál, Détshy Mihály, Entz Géza, Gerevich László, Horler Miklós, Virág Dénes, Kozák Károly és Baló Ferenc) az egri várban, MÉM MDK Tudományos Irattár ltsz. 1899/Voit/12
Munka közben megpihenve, MÉM MDK Tudományos Irattár ltsz. 1899/Voit/14
Szórakozva, MÉM MDK Tudományos Irattár ltsz. 1899/Voit/15
Kádár Zsófia