105 éve hunyt el Schulek Frigyes, építész, tanár, a hazai műemlékvédelem egyik megteremtője, a „kő építőmestere”. Munkásságáról különleges gyűjteményi anyagaink és egy kevésszer említett műve, a szegedi „Kakasos” templom rövid bemutatásával emlékezünk meg.
Schulek Frigyes 1841. november 19-én született Pesten. Felsőfokú tanulmányait 1860-ban a Joseph Polytechnicumban kezdhette meg, majd egy évvel később Bécsben, a Képzőművészeti Akadémián folytatta először Eduard van der Nüll és August Sicard von Sicardsburg, később Friedrich Schmidt tanítványaként. Schmidtnek, a Stephansdom Dombaumeisterének hatása kétségtelen Schulek fejlődésére nézve. A nála eltöltött diákévek foganatja az, hogy nagymértékben elmerült a középkori építészet tanulmányozásában, s egy életre elköteleződött a romantika és gótika mellett. Diákéveihez kötődik a Wiener Bauhüttének elnevezett önképzőkör-egylet, melyet hallgatótársaival, Schulcz Ferenccel és Steindl Imrével közösen alapított. 1865 nyarán Dél-Németország építészetével ismerkedhetett meg, majd Schmidt beajánlotta Franz Josef Denzinger dómépítő mesterhez, aki mellett elkészíthette a regensburgi dóm felmérését és helyreállítási terveit. Rajzait az 1876-os párizsi nemzetközi kiállításon siker övezte. 1867 és 1868 között Schmidt bécsi műtermében dolgozott Schulcz Ferenccel, majd ugyanebben az évben visszatért Pestre, ahol Buzzi Bódog építőmesternél, majd Benkó Károlynál működött. Ezután Itáliába vezetett útja, s az élménydús kirándulás után Steindl Imre műtermében kapott állást. 1871-ben megalakult az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképző, ahol Schulek „építészeti és ékítményes szaktanári” állást töltött be 30 éven keresztül.
Egy évvel később, 1872-ben az első magyar állami műemléki szervezet, a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának címzetes építésze lett, s az utódszervnél, a Műemlékek Országos Bizottságánál élete végéig ellátta ezt a feladatot. Így jutott hozzá életművének legmeghatározóbb munkáihoz. 1890-től kezdve a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottságának kültagja, 1895-től kezdve a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1917-től rendes tagja. 1896-tól kezdve királyi tanácsosi címet, 1906-tól kezdve udvari tanácsosi címet tölthetett be. Steindl Imre utódjaként, 1902-től a Műegyetem középkori tanszékén is oktatott.
A Múzeumi Osztály gyűjteményében megtalálható egy különleges fotó, Borsos és Doctor fényképe 1871-ből, amelyen a Nemzeti Hajós Egylet tagjai, köztük jobbról másodikként Schulek látható. A fotó egy eredményes dunai evezős verseny győzelme alkalmából készült. Kincses Károly és Sándor P. Tibor így ír a fotóról: „…Ritkabecsű portré, hiszen a legtöbb képen az idősödő, pápaszemes, fehér szakállú műegyetemi professzorral találkozunk, aki túl van a jáki templom vagy a lőcsei templom műemléki helyreállításán, aki mögött olyan városkép-formáló munkák sora áll, mint a Mátyás-templom, a Halászbástya és a János-hegyi Erzsébet-kilátó. Akkoriban azonban még csak harminc éves, nemrég jött haza végleg bécsi tanulmányai, a dél-németországi gyakorlatok, majd egy itáliai körút után. …” Már „fehér szakállú műegyetemi professzorként” láthatjuk egy magángyűjteményben lévő fotón amint a tervezőasztalánál dolgozik körzőjével, de tanári szerepben láthatjuk műegyetemi tanulmányi kirándulások alkalmával készült fényképünkön.
Nem volt igazán termékeny tervező. Önálló, nem műemléki munkáiból viszonylag kevés van. Megvalósult, egyénileg tervezett épületei közül mindössze két protestáns templomot ismerünk, s mindkettő Szegeden található. Közülük a Kálvin téri református templom az ország legelső megvalósult centrális térszerkezetű protestáns temploma. A valóságban nem csupán egy középpontos elrendezésű templomról van szó, hanem egy olyan szakrális térről, ahol a rövid hosszházhoz két harántirányú, apszisszerű téregység kapcsolódik 120° fokban. Saját maga így írt egy, a Műemlékvédelmi Dokumentációs Osztály Irattárában őrzött levélben a templom alaprajzáról: „…Az utcák által környezett, tehát szabad, - építési hely, mely az egyház számára rendelkezésre bocsátatott, egy háromszöget képez; ezen alapuló mértani tulajdonságából fejlesztetett az épület hármas csoportosulása, melynek részletezésében a háromszöggel legközelebb rokon hatszög és tizenkétszög talál egymásba fonódó alkalmazást. …” A telek formájához való alkalmazkodáson kívül Schulek elméleti elgondolásai, amelyeket a református templomépítészet és az istentisztelet kapcsolatáról ír, szerepet játszottak a kivitelben. Több részletben megjelent írása alapján elvetette a hosszanti elrendezésű alaprajzi minták alkalmazását, amelyeket a katolikus templomok kínáltak, ugyanakkor funkciójátvesztettnek tartotta a protestáns templomok centralitását. Ennek a problémának megoldására a kettő vegyítésével áll elő, amely ebben az épületben testesül meg, s egy egészen egyéni templombelsőt eredményez. A háromszög alakú telek középpontjában, a templomtér szabályos háromszög alakú központi terének súlypontjában helyezkedik el az Úrasztala. A háromszög sarkainál lévő pillérekre támaszkodó boltívek között a központi teret egy hatszögletű csillagboltozat fedi le. Fölötte, szintén a középpontban helyezkedik el a templomtorony.
A MÉM MDK gyűjteményei őriznek fényképeket és képeslapokat a nyerstégla borítású templomról, illetve a Múzeumi Osztály tervtári anyagai között találkozhatunk olyan vázlatrajzokkal is, amelyek a szegedi református templomhoz köthetőek. Összevetve ezeket a rajzokat a fotókkal megállapítható, hogy olykor csak a kakas megléte árulkodik a kapcsolatról. A rajzok mögött érzékelhetjük Schulek Frigyes kreativitását és alaktani virtuozitását, valamint saját szemünkkel láthatjuk azt, ahogyan megszületik a ceruzavonások mögött az építészi gondolat, melynek végeredménye egy fordulópont a magyar protestáns templomépítészetben.
Schulek 1919. szeptember 5-én, hetvennyolc éves korában hunyt el Balatonlellén. Forster Gyula a Magyar Tudományos Akadémia 1922. március 20-án tartott ülésén így emlékezett meg róla: „…Emléke élni fog nemcsak kortársaiban, hanem az utódok között is. … Azok, kik őt nem is ismerték, de ismerik alkotásait, melyek az ő nevét a hazában és annak fővárosában mindenkorra megörökítik. A nemzet nagy fiainak tevékenysége az ő műveik által évszázadok múlásának ellenére is életteljesen nyúlik át és kapcsolódik be a folyton haladó jelenbe. Ez a hatása megmarad Schulek mester alkotásainak és működésének.”
Mákszem Eliza Luca
