Ipolyi Arnold rendkívül sokat tett a magyar műemlékvédelem intézményi kereteinek lefektetéséért, valamint a kutatás során alkalmazott módszer kidolgozásáért. 1855-től a Habsburg Birodalom műemlékügyekért felelős kormányszerve, a bécsi Central-Commission hét magyarországi konzervátorának egyike volt, és az alsó-pozsonyi közigazgatási kerület épített örökségéért felelt. A fennmaradt dokumentumok szerint komolyan vette hivatását: zohori plébánosként éjt nappallá téve forgatta a rendelkezésére álló szakirodalmat, csiszolta történelemtudását, valamint folyamatosan gyűjtötte az okleveles adatokat.
A bécsi intézmény szolgálatában töltött évek alatt talán legfontosabb vállalkozása a Csallóköz műemlékeinek feldolgozása volt, amit már Dercsényi Dezső is az első magyar műemléki topográfiaként tartott számon. Munkája során a saját maga által megalapozott, lényegét tekintve máig érvényben lévő módszert alkalmazta. A helyszíni szemlék alkalmával igyekezett felkeresni a térség valamennyi emlékét: templomát, kastélyát, várát. Ezzel párhuzamosan pedig kikutatta a történeti adatokat, az épület első okleveles említését, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek feljegyzéseit, majd részletes „tanulmány” formájában ismertette az emléket.
Kortársai zömével ellentétben Ipolyi után jóval kisebb számban maradtak fenn saját kezű rajzok. Sokat dolgozott együtt Lippert József építésszel, aki számos felmérést készített különböző munkáihoz; csallóközi útjaira pedig a Vasárnapi Ujság rajzolója kísérte el. Művei megbízhatóságának szintjét – nem mellesleg Ipolyi munkájának értékét – egy több mint két évtizeddel későbbi irat jelzi. 1878. január 20-án Könyöki József elküldte a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának több Pozsony vármegyei emlék rajzát. Felmérési útját a hivatal kifejezett kérésére szervezte Csallóközbe, hogy Ipolyi korábbi leírásai megfelelő felvételekkel egészülhessenek ki.
Konzervátori tevékenységének egy másik fontos helyszíne a pannonhalmi bencés főapátság volt. A Central-Commission 1859-es éves jelentése szerint ekkorra komoly eredményeket ért el az épületegyüttes történeti és régészeti leírása terén, Robert Onderka építész pedig a szükséges felmérések és rajzok elkészítésével segítette munkáját. Már-már fotórealisztikus darabokból álló sorozatának egyedülálló jelentősége, hogy a templomnak és a kolostornak az id. Storno Ferenc tervezte purista restaurálás előtti állapotát rögzíti. Ipolyi Rómer Flórissal folytatott levelezéséből kiderül, hogy Onderka előbbi távollétében is dolgozott az együttes dokumentálásán, vázlatrajzok formájában azonnal megörökítve a mészréteg alól kibontott középkori részleteket.
Az 1860. október 20-án kiadott Októberi Diploma következményeképpen idővel megszűnt a Central-Commission magyarországi hatásköre, a műemlékügy pedig az MTA 1858-ben megalapított Archaeologiai Bizottságához került, amely nem funkcionált önálló műemléki hivatalként, hanem egyfajta tanácsadó, illetve tudományszervező funkciót látott el, mindenekelőtt pedig igyekezett előmozdítani az emlékanyag dokumentálását. A bizottság titkáraként Ipolyinak számos adminisztratív teendője akadt; rengeteget levelezett, az ülésekről jegyzőkönyvet vezetett, éves jelentéseket állított össze. Folyamatosan egyeztetett a műemlékek tulajdonosaival az épületek sorsát illetően, 1860-ban pedig indítványozta, hogy a Central-Commission és az Archaeologiai Bizottság között köttessék egy olyan megállapodás, amelynek értelmében ezek az intézmények meglévő rajzaikat egymás rendelkezésére bocsátják. A nevéhez fűződik az Archaeologiai Közlemények 1861-ben és 1863-ban megjelent kötetének szerkesztése, továbbá komoly előkészítő munkát végzett a leendő műemléki hivatal létrehozása érdekében.
Miután 1872-ben megalakult a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága, Ipolyi kevéssé vett részt tevőlegesen a hivatal munkájában, hiába volt öt rendes tagjának, majd 1881-től a Műemlékek Országos Bizottsága tíz beltagjának egyike. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1872 és 1886 között mindössze két bizottsági ülésen vett részt, és Zólyom vármegyei levelező tagnak történő felkérésére sem válaszolt két éven át (ez minden bizonnyal püspöki teendőivel, valamint egyéb munkáival magyarázható). Ugyanakkor besztercebányai püspökként az egyházmegye számos templomát restauráltatta ezekben az években, természetesen a korabeli purista szemléletmódot követve. Már a Csallóköz középkori eredetű emlékei kapcsán megfogalmazta azon óhaját, miszerint ezeket az épületeket eredeti stílusukban kellene helyreállítani, eltávolítva a későbbi idők újításait. Így járt el a besztercebányai vártemplom Szent Borbála-kápolnája vagy Körmöcbánya vártemploma esetében.
A magyar műemlékvédelem meglapításában oroszlánrészt vállaló Ipolyi e kezdeti időszak kulcsszereplője volt. Kortársaihoz hasonlóan az a törekvés hatotta át, miszerint a múlt emlékeinek felkutatásával és megismertetésével nemzete történeti tudatát, a történeti erőkbe vetett hitét erősítheti.
Kovács Gergely
Felhasznált források
Ipolyi Arnold levelezése a Central-Commissionnal, 1857–1860. Fénymásolat, 25 p. (MÉM MDK, Tudományos Irattár, Lymbus, ltsz. K 2014, no. 2.
Felhasznált irodalom
Ipolyi Arnold: Csallóköz műemlékei. Archaeologiai Közlemények, 1. 1859. 23–243.
Pulszky Ferenc: Emlékbeszéd Ipolyi Arnold felett. A Kisfaludy Társaság Évlapjai, Úf. 22. 1888. 154–163.
Czobor Béla: Ipolyi Arnold tiszteleti elnök emlékezete. In: Az Orsz. Régészeti és Embertani Társulat Évkönyve 1886–1888. Szerk. Szendrei János. Budapest, Orsz. Rég. és Embertani Társulat, 1889. 1–24.
Fraknói Vilmos: Ipolyi Arnold emlékezete. Akadémiai Értesítő, 34. 1923. 153–160.
Gerevich Tibor: Ipolyi Arnold (1823–1886). Budapest, Szent István Akadémia, 1923.
Hekler Antal: Ipolyi Arnold emlékezete. Századok, 57. 1923. 235–246.
Kőhegyi Mihály: Rómer Flóris levelei Ipolyi Arnoldhoz. Arrabona, 9. 1967. 195–217.
Dercsényi Dezső: Ipolyi Arnold 1823–1886. Műemlékvédelem, 18. 1974. 1–4.
Entz Géza: Ipolyi Arnold és a műemlékvédelem. In: Ipolyi Arnold emlékkönyv. Szerk. Cséfalvay Pál, Ugrin Emese. Budapest, Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1989. 72–75.
Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872–1922). In: A magyar műemlékvédelem korszakai. Tanulmányok. (Művészettörténet-műemlékvédelem, 9.). Szerk. Bardoly István, Haris Andrea. Budapest, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996. 79–144.
Illyés Boglárka: Ipolyi Arnold „Csallóközi úti-képek” című útirajza a Vasárnapi Ujságban. Valóság, 62. 2019. 9. 111–116.
