1884. július 19-én, Ózdon látta meg a napvilágot Jánszky Béla építész, a „Fiatalok” építészcsoport egyik tagja, a népies építészeti irányzat képviselője.
.jpg)
Tátray Lajos karikatúrája Jánszky Béláról. Megfagyott Muzsikus, 1905.
Jánszky 1906-ban szerezte meg építész oklevelét a budapesti Királyi József Műegyetemen, ahol Schulek Frigyes tanítványa volt. Már tanulóéveiben aktív érdeklődést mutatott a magyar népi építészet iránt, így 1905-ben hallgatótársaival, Tátray Lajossal és Kozma Lajossal Kalotaszeg művészetét tanulmányozták.
Tervezői munkája során a magyar építészeti stílus keresésére törekedett. Kimagasló jelentőséget tulajdonított Lechner Ödön nemzeti stíluskeresésének, s előtte is hasonló cél lebegett. Azonban, a leghűbb Lechner-követőkkel szemben, akik a népi díszítőízlést, például szűrmotívumokat építészeti ornamentikába ültető, általa „tulipán-mozgalomnak” nevezett irányzatot képviselték, inkább a falusi, népi építészet formakincsének átvételében látta a helyes utat, csatlakozva a Kós Károly köré szerveződött „Fiatalok” építészcsoporthoz. Mivel a csoport legtöbb tagja, így Jánszky is vidéken látta meg a napvilágot, s emellett rendszeresen járták, tanulmányozták a vidéki Magyarországot, méltán emelte ki A magyar formára való törekvések kritikai megvilágításban című tanulmányában, hogy az akaraton túl a felkészültségük is a magyar építészeti nyelvezet felé terelte őket. Tanulmányútjai során számos európai országba eljutott, melyek közül Finnország építészete volt rá különösen nagy hatással. Ott kötött barátságot Eliel Saarinen és Akseli Gallen-Kallela építészekkel. Népi építészeti ihletésű művein jellegzetes a fa szerkezetek hangsúlyozása, a magas tetősíkok és a csonka kontyos tetők alkalmazása. Az 1910-es évek derekától az art deco egyes jegyei, az 1920–1930-as évektől pedig a modernizmus tömegformái és arányai is megjelentek építészetében.
A magyar stíluskereséssel kapcsolatban jelentős szakírói tevékenységet is folytatott, számos tanulmányban fogalmazta meg gondolatait a korábbi évtizedek ezirányú törekvéseiről. Művészeti tevékenysége túlnyúlt az építészet keretein, karikatúrákat, kisplasztikákat és ékszerterveket is készített. Remekül játszott orgonán, zongorán és harmóniumon, utóbbi az irodájában is helyet kapott. Az I. világháborút követő években regényeket is írt, melyek közül A rózsaszínű ház című munkáját ki is adták, melyet Ózdi Béla álnéven jegyzett.
Legfontosabb műveit más alkotókkal karöltve tervezte meg. Kós Károllyal és Györgyi Dénessel együtt álmodták meg a zebegényi római katolikus templomot (1908–1909), Toroczkai Wigand Edével pedig a tatabányai Magyar Általános Kőszénbánya Rt. Tiszti Kaszinóját (1922–1924). Hosszabb ideig dolgozott társulásban a szegedi születésű Szivessy Tiborral (1884–1963). Közös munkáik közül érdemes kiemelni a kecskeméti művésztelep házait (1910–1911), amelynek többek között Falus Elekkel és Iványi-Grünwald Bélával alapítói voltak, valamint a kecskeméti Kaszinó és Gazdasági Egyesület épületét (1910–1911), a szolnoki Kádár Cukrászdát (1911) és Hitelbankot (1912), a Ferencvárosi Torna Club Üllői úti, azóta lebontott klubházát (1910–1911) Márkus Emília Hűvösvölgyi út 85. szám alatti villáját (1912), a Nádor utca 11. szám alatti Festetics-bérpalotát (1914–1915), ahol egyébként ő maga is hosszabb ideig lakott. Az első világháborút követően kevesebb megrendelést kaptak. Ebből az időszakból származik a pestszentlőrinci polgári fiú- és leányiskola (1926–1927), és a pesterzsébeti reálgimnázium (1927–1929) épülete, valamint a Fórum, a mai Puskin Mozi (1926) belső kialakítása. Utóbbi Budapest egyik legszebb fennmaradt art deco filmszínháza, és a Czigler Győző által tervezett Tudományegyetemi Alap bérpalotája földszintjén működik.
Tóth Enikő
Irodalom:
Császár László, dr.: Jánszky Béla. Krónika. Magyar Építőművészet, 1976. 25. évf. 1. sz. 50–51.
Gerle János: A „Fiatalok” csoportja és Jánszky Béla. Magyar Nemzet, 1984. 47. évf. 187. sz. 12.
Gerle János – Jánszky Béla, ifj.: Jánszky Béla 1884–1945. Magyar Építőművészet, 1984. 33. évf. 6. sz. 51–53.
Jánszky Béla: A magyar formára való törekvések kritikai megvilágításban. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1939. 73. évf. 39–40. sz. 289–296. A címbéli idézet a 291. oldalon található.
Jánszky Béla: A magyar formatörekvések története építészetünkben. A Lechner Ödön szoboralap javára. 1929.
Szentmiklóssy Géza szerk.: A magyar feltámadás lexikona. Budapest, 1930. 711.
