Ybl Miklóst (1814–1891) a 19. század második felének legjelentősebb magyar építészeként tartjuk számon. Székesfehérváron született osztrák származású kereskedőcsaládban. Építészeti tanulmányait a bécsi Polytechnikumon végezte, majd 1831-ben Pollack Mihály építész mellé szegődött el. Eleinte, a céhes szabályok szerint inasként, majd 1832–1836 között rajzolóként dolgozott a mesternél, aki kiváló tanúsítvánnyal látta el. Ezt követően Heinrich Koch bécsi építész munkatársa lett és Pesten, Bécsben, valamint Prágában dolgozott. Az 1840-es évek elején Münchenben, a Képzőművészeti Akadémián képezte magát, majd tanulmányútra indult Ausztria és Itália jelentős városaiba, amelyeket élete során többször is meglátogatott. Visszatérve Pestre, néhány évig Pollack Mihály fiával, Ágostonnal társult.
Heinrich Koch révén került kapcsolatba a Károlyi családdal, akik számos megbízással látták el, így megépítette számukra a kaplonyi templomot és családi sírboltot (1842–1848). Dolgozott a fóti kastélyuk átépítésén (1844–1846 körül), s az új fóti templom (1845–1855) tervezésén. Egy ideig ő maga is Fóton telepedett le, s feleségét, Lafite Idát szintén ott, a Károlyi-családnál ismerte meg, hiszen a gyermekeknek ő volt a nevelőnője. Házasságukból végül egy fiú született, Félix, aki jogi pályára lépett.
Fóti tevékenységét követően Pestre költözött, ahol irodája számos jelentős megbízáson dolgozott. A Múzeum körúti Unger-ház (1852–1853), és a Pollack Mihály által tervezett Magyar Nemzeti Múzeum mögött egykor álló Nemzeti Lovarda és Tornacsarnok (1857–1858) középkori ihletésű ívsoros párkányaikkal, félköríves nyílásaikkal a romantika stílusjegyeit hordozták magukon.
Ybl 1863-ban az építőmesteri céhbe is felvételt nyert. Eddigre már Szkalnitzky Antal társaságában építésvezetőként tevékenykedett a Magyar Tudományos Akadémia építkezésénél, s elkészítette az akadémiai bérház terveit (1863–1864).
Az itáliai tanulmányutak tapasztalatait, s a klasszikus építészet formakincsét felelevenítő neoreneszánsz az 1860-as években jelent meg építészetében, s kiemelkedő, korai példája Festetics György palotája (1862–1865), amely a Nemzeti Múzeum mögött napjainkban is áll. Munkakapcsolata a Károlyi családdal továbbra is fennállt, számukra szintén tervezett ezen a telekcsoporton egy impozáns palotát (1863–1879). Ugyancsak visszatérő megrendelője volt a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, amelynek a Reáltanoda és Károlyi Mihály utcák sarkán álló székháza (1866–1868) és Kálvin téri bérháza (1872–1874) – ahol egyébként az építész maga is lakott 1874-től – szintén az ő munkája. Ugyancsak a takarékpénztár megbízásából tervezte meg a Danubius-kutat, amely egykor a Kálvin téren állt, napjainkban pedig az Erzsébet tér dísze.
1867-ben alelnöke lett a frissen alakult Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek, s ezáltal vezéregyéniségévé vált a korszak magyar építészeti szcénájának. Fontosnak tartotta az ifjabb tehetségek támogatását, az építészszakma érdekeinek képviseletét. Építészkörökben nagy tisztelet övezte. Tolnay Lajos nekrológjában a következőképpen emlékezett meg róla: „A nemes és magasztos ízlés, mely minden művedet jellemzi, a tudomány, mellyel azokat végrehajtottad, korszakot alkotott e hazában.” Korszakalkotó jelentőségét tehát már kortársai felfedezték, s a művészettörténet-írás is azóta többször igazolta.
Irodája számos bérház, palota, villa, templom és középület terveit készítette el, melyek mind-mind a magyar historizmus figyelemreméltó alkotásai. Fővárosunk is több emblematikus épületét köszönheti neki. Hild József halála után, 1867-ben ő vette át a Szent István Bazilika tervezését, melynek külső képe jelentős mértékben az ő elképzeléseit tükrözi, enteriőrjét azonban csak halálát követően, Kauser József tervei alapján fejezték be. Szintén Ybl tervezte a pesti Duna-part egyik meghatározó épületét, az egykori Fővámházat (1870–1874), amely napjainkban a Budapesti Corvinus Egyetemnek ad otthont. Kivételes jelentőségű munkája volt a Magyar Királyi Operaház (1874–1884), amely idén 140 éve nyitotta meg kapuit a közönség előtt. Születésnapján ennek az épületnek a fényképeivel és tervmásolataival tisztelgünk az építész előtt.
Tóth Enikő
Felhasznált irodalom:
Marótzy Katalin, Gerle János szerk.: Ybl Miklós. Az építészet mesterei. Holnap Kiadó, 2002
Tolnay Lajos: Ybl Miklós. In: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1891. 25. évf. 2. sz. 5.
Ybl Ervin: Ybl Miklós. Terc Kft., 2014.
Ybl Miklós Virtuális Archívum. Budapest Főváros Levéltára. https://ybl.bparchiv.hu
