1902. augusztus 31-én, 120 éve hunyt el Steindl Imre

2022. augusztus 31. - 2022. augusztus 31.


Steindl Imre (1839. október 29. – 1902. augusztus 31.) az Országház megtervezésével írta be magát a történelembe. Szakértelmét és tehetségét nem csak építészként, hanem műemlék-helyreállítóként és egyetemi tanárként is kamatoztatta, évtizedekre meghatározva a műegyetemen zajló építészképzést.

A pesti születésű, osztrák-német eredetű polgári családból származó Steindl Imre elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1857-től pedig a budai József Politechnikumban folytatta, amely abban az időben az egyetlen műszaki tanintézmény volt Magyarországon. 1859-től a bécsi Képzőművészeti Akadémia építészeti szakosztályán olyan szaktekintélytől tanulhatott, mint Friedrich Schmidt, aki Bécs egyik vezető építésze volt. Schmidt középkori stílusokat tanított, az itt szerzett ismeretek nagyban meghatározták Steindl alkotómunkásságának vonásait.

Később, már tanárként Schmidthez hasonló elveket vallott; az elméleti és gyakorlati oktatás mellett tanítványaival az ország különböző vidékein épületfelméréseket végeztek, amely munkákat egy albumban publikálták 1878-ban, a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának támogatásával. Az egyetlen kiadott albumot Könyvtárunk őrzi, amely felvidéki és erdélyi műemlékek rajzait tartalmazza, köztük olyan hallgatók munkáival, mint Sztehlo Ottó vagy Pfaff Ferenc.

Első műemlék-helyreállító munkája még a magyar műemlékvédelem intézményesülése előtt kezdődött. Az 1854-ben leégett vajdahunyadi vár helyreállítására tanára, Friedrich Schmidt készített terveket, akit hivatalosan már a vár királyi vadászkastéllyá történő átalakításának megtervezésére kért fel a kormány. Schmidt maga helyett tanítványát, Schulcz Ferencet ajánlotta, akinek stílszerű tervei szerint meg is kezdődtek a munkálatok 1869-ben. 1870 októberében bekövetkezett halála után Steindl Imrét bízták meg a feladattal, aki ugyan mértéktartóbb elveket képviselt, mégis anyagban és szerkezetben is jelentős változtatásokat végzett az épületegyüttesen.

Az 1872-ben megalakuló Műemlékek Ideiglenes Bizottságának alapító tagja, s a kezdetektől építésze is volt, Schulek Frigyes mellett. Hivatali munkái során olyan templomok helyreállítását tervezte és vezette, mint a kassai székesegyház, amely a legnagyobb műemléki helyreállítások közé tartozott a 19. század utolsó harmadában Magyarországon. Ezzel párhuzamosan zajlott a bártfai Szent Egyed-templom restaurálása is, ahova a hiányzó főoltár helyére új, hatalmas, gazdagon díszített oltár került. A máriafalvi Mária Mennybemenetele templom helyreállítása szintén a nevéhez köthető, melyre új huszártorony került, belső terét Zsolnay-kerámiával díszítették. Az újonnan megépült neogótikus főoltár teljes egésze Zsolnay-majolikából készült, melynek terve Tervtárunk gyűjteményét gazdagítja, s amely megtekinthető lesz a Pesti Vigadóban szeptemberben nyíló időszaki kiállításunkon.

Tervei szerint valósult meg a pesti Új Városháza neoreneszánsz stílusban, melynek külső és belső kiképzése is impozáns megjelenést tükröz, alkalmazva a Steindl által kedvelt kerámiadíszítést és a korszakban ritkának számító mintás nyerstéglahomlokzatot. Hasonló kivitelezést láthatunk az Állatorvosi Tanintézet, vagy a szintén hozzá köthető Műegyetem régi, Múzeum körúti épületein, melyekben ma az ELTE BTK székel.

Az Országház építésére kiírt pályázat megnyerésével életének vágya teljesülhetett, egy grandiózus, neogótikus épületet tervezhetett, változatos építészeti formákat alkalmazva. A falfestészetnél a szobrászatot jobban kedvelte, ennek is köszönhető, hogy a belső térbe 450 szobrot vett tervbe, melyből 152 valósult meg.

Az Országház építése alatt, esélyeit növelve, három tervet is beadott az erzsébetvárosi templom 1889 őszén meghirdetett pályázatára. A neogótikusra tervezett templom megvalósítása során a rá jellemző nyerstéglát, színes kerámiadíszítést használta, az üvegablakok Róth Miksa műhelyéből kerültek ki, melynek tervei a Múzeumi Osztály gyűjteményében találhatóak. A berendezés tárgyait nagy műgonddal, szintén Steindl irodájában tervezték, összművészeti alkotást hozva létre, amely így Steindl egyik főműve lett.

Pályafutása alatt természetesen a felsoroltnál jóval több épületet vagy helyreállítást tervezett. Meghatározó szerepet töltött be több szervezet, illetve a műegyetem életében, valamint az MTA tagja is volt. Munkáit elismerő oklevelek mellett díjakkal jutalmazták.

 

Szerző: Kovács Evelin

Felhasznált irodalom:

Csányi Károly: Az új országházról – Steindl Imre halála alkalmából. In: Magyar Iparművészet V. évf. 5. sz. 1902.

Steindl Imre építész, műegyetemi tanár emlékezete 1839-1902. Konferencia kiadványok 2. Szerk. Dr. Horváth Alice, Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézet, 1989.

Sisa József: Steindl Imre, a műemlék-restaurátor. In: Romantikus kastély – Tanulmányok Komárik Dénes tiszteletére. Hild-Ybl Alapítvány, Budapest, 2004.

Sisa József: Steindl Imre. Budapest, Holnap Kiadó, 2005. Az építészet mesterei sorozat.