A szobrász Scheftsik Antal néven született Pesten, 1856. május 29-én. Nevét 1885-ben magyarosította Szécsire, pont abban az időszakban, amikor az Andrássy út 3. szám alatti, Czigler Győző által tervezett Saxlehner-palota (1884–1886) szobrászati díszítésén dolgozott.
Szécsi a szobrászatot Oppenheimer Ignác budapesti épületszobrász műhelyében kezdte kitanulni. 1878 és 1882 között a bécsi Képzőművészeti Akadémián Edmund von Hellmer tanítványaként szerzett akadémiai képesítést. Megélhetését első sorban az épületszobrászat biztosította, de ezen túl köztéri alkotások és portrészobrok is köthetőek a nevéhez. Építészeti kötődését, kapcsolatrendszerét erősítette, hogy 1893-tól a Műegyetemen mintázást tanított az építészhallgatóknak, s ugyanebben az évben bekerült a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tagjai közé.
Épületszobrászati munkássága alapvetően Czigler Győző építész tervezői tevékenységével fonódott össze. A Saxlehner-palota első emeleti ablaksorát díszítő allegorikus szoborcsoporton kívül ő alkotta meg az Alkotmány utcai Kereskedelmi Akadémia (1884–1885) előtt álló kereskedelem és béke allegóriákat, az Országos Erdészeti Egyesület székháza bejárati oromzatának erdészeti és vadászati témájú szobordíszeit (1885–1886), a Luther utca 3. szám alatti Magyar Királyi Vasút- Posta- és Távírdai Tisztképző Tanfolyam épülete (1889–1890) egykori oromzati szobrait, valamint az Erzsébet körút és Rákóczi út sarkán álló Pesti Hazai Első Takarékpénztár palotája (1891–1892) hagymakupolájának a II. világháborúban elpusztult Hermész-szobrát. Köztéri munkái közül érdemes kiemelni a Baross Gábor-szobrot (1898) a Keleti pályaudvar előtt, amelynek eredeti, a többszöri áthelyezések után is rekonstruált talapzatát Czigler irodavezetője, Dvořák Ede tervezte. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a Baross-szobor mellékalakjainak és a Hermész-szobornak modellje kora közismert atlétája, Réthy Menotti volt.
A korszakban építészeti feladatnak számított egy-egy míves síremlék megtervezése is, amely építészek és szobrászok együttműködését igényelte. A Czigler Győző által tervezett síremlékeken jellemzően Szécsi Antal örökítette meg az elhunyt portréját, így a Fiumei úti Sírkertben Stoczek József (1819–1890) síremlékén, Saxlehner András (1815–1889) 1950-es években elbontott egykori mauzóleumán, valamint a Veszprém megyei Békáson, Hollán Ernő (1824–1900) síremlékén.
Szécsi épületszobrászati munkái során más építészekkel is együttműködött. Dolgozott többek között Alpár Ignác herkulesfürdői Szapáry-fürdőháza (1883–1886), Balázs Ernő Ceglédi Takarékpénztára (1889–1890), Ybl Miklós Operaháza (1875–1884), valamint a Steindl Imre által tervezett Országház (1885–1904) szobrászati díszén.
Szécsi Antal munkássága jó példa arra, miként fonódott össze a historizmusban az építészet és a szobrászat, mint társművészetek. Az épületek homlokzatán nyugvó alakok mesélhetnek az épületek rendeltetéséről, az építtetők foglalkozásáról, világszemléletéről, s ahol fennmaradtak, napjainkig meghatározzák egy-egy épület képét és környezetét.
Tóth Enikő
Irodalomjegyzék:
Csorba László: A három Menotti és a Keleti pályaudvar. Az olasz–magyar kapcsolatok „mellékalakja” – főszerepben. In: „Nem sűlyed az emberiség!”… Jankovics József szerk. Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet, 2007. 1483–1491.
D. I.: Szécsi Antal. In: Művészet, 1904/4. 258–260.
Déry Attila: Budapest eklektikus épületszobrászata. Művészettörténet–Műemlékvédelem I. Budapest, Országos Műemléki Felügyelőség, 1991.
Gábor Eszter: Az epreskerti művésztelep. In: Művészettörténeti Értesítő, 1990/1–2. 22–69.
Merényi-Metzger Gábor: A Saxlehner család sírboltja. In: Turul, A Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye. Budapest, 2003/1–2. 19–24.
Tóth Enikő: Egy építész és egy szobrász életútjának kereszteződései a dualizmus kori Magyarországon: Czigler Győző és Szécsi Antal közös munkái. In: Molnár, Dániel; Molnár, Dóra; Nagy, Adrián Szilárd szerk. Tavaszi Szél 2022, Tanulmánykötet II. Budapest, Doktoranduszok Országos Szövetsége, 2022. 476–492.
