105 éve hunyt el az Erdélyi Múzeum-Egyesület Érem- és Régiségtárának szervezője Pósta Béla (1862

105 éve hunyt el az Erdélyi Múzeum-Egyesület Érem- és Régiségtárának szervezője, az első kétnyelvű magyar régészeti szakfolyóirat alapítója Pósta Béla (1862–1919) régész.

Pósta Béla 1862-ben született Kecskeméten. Középiskolás évei után – amit Baján és a kalocsai jezsuitáknál töltött – 1880-tól jogi, majd bölcsészeti tanulmányokat folytatott. 21 évesen került a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárába, ahol írnokként, segédőrként, majd múzeumőrként dolgozott, ill. bekapcsolódott az ott folyó ásatási munkálatokba is. Az őskortól a középkorig minden régészeti korszakkal találkozhatott, ezen belül Torma Károly tanítványaként részt vehetett például az 1883–1885 között folyó aquincumi ásatásokban is.

Európában tanulmányutakat tett, ill. tagja volt Zichy Jenő III. oroszországi expedíciójának is, amely során a Káma vidékének régészeti emlékanyagát tanulmányozta.

A Múzeumban töltött több mint tíz éve után – ahol Torma Károly mellett Pulszky Ferenc igazgató és Hampel József érem- és régiségtári igazgatóőr kollégájaként nagy tapasztalatot szerzett a múzeumi munka területén – került 1899-ben a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem újonnan alapított Régészeti Tanszékére, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület Érem- és Régiségtárának igazgatói posztjára, amely az ő vezetése alatt egy igen sokoldalú és tudományos intézetté vált. Az ott folyó munka bemutatására1910-ben megalapította az első kétnyelvű – magyar-francia – erdélyi régészeti szakfolyóiratot a Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából / Travaux de la section numismatique et archéologique du Musée de Transylvanie néven. 1919-ig tíz évfolyam jelent meg, amelynek 1911–1918 közötti példányaival intézményünk könyvtára is rendelkezik. (MÉM MDK Könyvtár, jelzet: 3984)

Egy kis betekintés a múzeumügyben és műemlékvédelemben betöltött szerepéről.

Elhívatott régészként és tanárként működött egész életében. Ferenczi István régész (1921–2000) egy 1999-es cikkében ezt olvashatjuk: „Múzeumi feladatainak valóra váltása érdekében első teendői közé tartozott az anyag tartósítása, leltározása és megfelelő keretben való kiállítása, illetőleg az előírt körülmények közötti raktározása; amellett szakkönyvtár szervezése; a tudományos személyzetnek a megfelelő színvonalon való kiképzése, műszaki segédszemélyzet oktatása, betanítása; a megkívánt anyagi alapok intézményes biztosítása és a rendszeres kutatások megindítása. Kolozsvárra való kinevezése után alig négy évvel, 1903. május 29-én a kolozsvári egyetem (mai központi) épületének alagsorában máris megnyithatta az akkori viszonyok között korszerű szellemben, a pozitivista tudományosság irányelveinek tekintetbe vételével berendezett Érem- és Régiségtárat.”

Fontos kiemelni még az alábbi sorokat is, melyet Vincze Zoltán történész, régész (1940–2018) 2002-ben így említ. „A művelődési intézmények főhatósága, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége is messzemenően kamatoztatta Pósta Bélának a kolozsvári múzeum megszervezése rendjén bizonyított hozzáértését, energiáját, szervezőkészségét. A kapcsolat megteremtése 1904. május 13-ra tehető, amikor Fraknói Vilmos országos felügyelő – a múzeumügy terén szerzett gyakorlati tapasztalataira és ügybuzgalmára hivatkozva – felkérte, hogy vállalja „a vidéki múzeumok és könyvtárak és az azokkal kapcsolatos egyesületek szervezetére és kezelésére vonatkozó mintaszabályzatok tervezetének elkészítését”. A levéltár őrzi a felkérés eredetijét. Egy jegyzék és pótlása felsorolja a 89 egyesületi, városi, vármegyei múzeumi szabályrendeletet, amelyek alapján Pósta összeállította az országos érvényű mintaszabályzatot”.

Szakértelme és tapasztalata alapján, a Műemlékek Országos Bizottsága levelező tagjai sorába választotta, mely évek alatt igen sokszor felkérték, hogy mondjon véleményt ill. vegyen részt helyreállításokban. Említsünk ezek közül néhányat. A kolozsvári Farkas utcai református templom szentélyében végzett kutatások, a csombordi református templom szándékolt lebontása ügyében tett próbálkozásai, a gyulafehérvári székesegyház helyreállítása közben talált sírleletek előkerülése tárgyában vagy az 1908-ban a bonchidai református templomnál felvett és a MOB-hoz beterjesztett jelentése – amelyhez tartozó rajzait és fényképeit gyűjteményeink raktárai őrzik – is bizonyítják a műemlékvédelemhez való kapcsolatát, érdeklődését.

A restaurálások ügyét is szívesen figyelemmel kísérte. Ezt tette a besztercei városháza torony esetében is ill. Magyarvalkón a református templom munkálatainál. Többször kinyilvánította talán egy kicsit határozottabban is véleményét a visszásságok megismétlődésének elkerülése érdekében, ám mindig szem előtt tartva az emlékeket. „…igen óhajtandó volna, miképp az ilyen restaurálások a Műemlékek Országos Bizottsága részéről állandó műszaki felügyelet alatt engedélyeztessenek csak, vagy ha az nem lehetséges, úgy legalább a műrészletek helyreállításánál a bizottság szakértőjének jelen kellene lennie”. Közbenjárására napirendre kerülhetett a tordai római katolikus és a magyargyerőmonostori református templom restaurálásának ügye is.

1919-ben fiatalon, 57 éves korában hunyt el.

Felhasznált irodalom és forrás

Ferenczi István: Posta Béla, a múzeumszervező tudós. = Erdélyi Múzeum, 61. köt., 1999. 1–2. füz.

Vincze Zoltán: Posta Béla-iratok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem. és Régiségtárának levéltárában. Erdélyi Múzeum, 64. köt., 2002. 1–2.füz.

https://www.arcanum.com/hu/

Kolozsvár, Farkas utcai református templom. MÉM MDK Tudományos Irattár, Hivatali iratok, MOB 1910/966, MOB/1911/176

Csombord, református templom. MÉM MDK Tudományos Irattár, Hivatali iratok, MOB 1910/697, 877, 918

Gyulafehérvár, székesegyház. MÉM MDK Tudományos Irattár, Hivatali iratok, MOB 1916/275, 298

Beszterce, városháza. MÉM MDK Tudományos Irattár, Hivatali iratok, MOB 1905/319

Magyarvalkó, református templom. MÉM MDK Tudományos Irattár, Hivatali iratok, MOB 1904/683

Bakó Zsuzsanna

105 éve hunyt el az Erdélyi Múzeum-Egyesület Érem- és Régiségtárának szervezője Pósta Béla (1862–1919) régész

Figyelem!