1902-ben zajlott az első tervpályázat a városháza tervezésére, amelyet Ragnar Östberg (1866-1945) terve nyert. A tervek folyamatosan alakultak a következő években, 1908-ban különválasztották a városházát és a törvényszéki épületet (amelyet Carl Westman tervezett, és 1915-re épült fel). A városháza építése 1911-ben kezdődött, az épület felavatására 1923. június 23-án, midsommar napján (az év leghosszabb nappalának ünnepén) került sor. Az 1923-as év szimbolikus jelentőséggel bírt a svédek számára: Gustav Vasa, a független Svédország első királya 1523-ban vonult be a svéd fővárosba. Így idén kettős évfordulót ünnepel az északi ország: Gustav Vasa bevonulásának 500., valamint a stockholmi városháza felépülésének 100. jubileumát.
Östbergre egyrészt külföldi tanulmányútjain tett benyomások, másrészt a svéd történelem különböző eseményei és fontos épületei hatottak. Legfontosabb pedig a környezet volt, a Mälaren-tó egyik szigete, a Kungsholmen:
„Röviden összefoglalva, két tényező hatott rám termékenyítőleg: először a külföldi hatás, másodszor a stockholmi helyi hangulat. Hányszor megragadták a képzelmemet azok a kedves „Palazzi Municipali"-ik Ferrarában vagy Perugiában vagy Sienában, melyek igazi gyöngyei az olasz építőművészetnek és amelyek körül az egész városnak az élete koncentrálódik. Hányszor megálltam a kis francia városok barátságos Hotel de Villejei előtt, hányszor bejártam az ő kis helyi múzeumaikat és hányszor megcsodáltam a német önbizalmat és erőt mutató Rathausokat, meg az angol méltóságteljes, kissé komor „Town Hall"-okat... Mindenütt a helyi karaktert láttam és éppen azért a stockholmi lelket akartam én is az új városházába beépíteni. Hogy sikerült-e tervem, azt majd az idő fogja megmutatni.”[1]
Az építész egyik fő inspirációs forrása Itália volt. A városháza az itáliai reneszánsz paloták mintájára két udvart fog közre. A víz felé néző homlokzatokon kolonnád fut végig, amely a velencei palotákat juttathatja eszünkbe. Fontos helyi, a város történelméhez fűződő előkép volt az 1697-ben leégett Tre Kronor (Három Korona) kastély volt, az itt használt téglák másolataiból épült a városháza.
A városháza egyes reprezentatív termei különböző hangulatokat és korokat idéznek meg: az Arany terem teljes egészében a berlini Puhl&Wagner gyár aranyló mozaikjaival burkolt, a Kék terem a Nobel díjátadók utáni bankettekről vált ismertté. A Tanácsterem festett, nyitott fedélszéke a hagyományos svéd fatemplomokat idézi meg. A Prinsens galleri (A Herceg galériája) Eugén svéd királyi herceg freskóiról kapta a nevét. A festőként és műgyűjtőként működő herceg a terem ablakaiból látható tájat festette meg a hall másik oldalára.
A historizáló stílusban épült stockholmi városháza azonban még a tervező szerint is egy letűnt kor megkésett alkotása volt. Erről tanúskodik Bierbauer Virgilné Graul Adrienn visszaemlékezése a házaspár 1931-as Svédországban tett látogatásáról:
„Stockholmban Heim Ernő barátunk fogadott és kalauzolgatott, mint benfentes és mint nagyon kedves jó barát. Az első élményt természetesen a Városházzal kell kezdenem, bár őszintén szólva, akárhogy is bámultuk pompás elhelyezését, lenyűgözően monumentális tömegét, ízléses részleteit – egy gyönyörű hazugságnak éreztük. Itt nem arról volt szó, mint Dudoknál, hogy magát az architekturát az építész, érzelmi alapokon, némileg festőien fogja fel, hanem arról, hogy a XX. század első negyedébe vissza akarja varázsolni a középkort, mai eszközökel és a mai rendeltetéseknek megfelelő objektumon.
(…) a stockholmi városházával kapcsolatban minden saját benyomásunknál jellemzőbb az, amit Heim Ernő mesélt róla, s ami nagyon ide kívánkozik. – Mikor ő 1928-ban, egy évi tanulmányutra kiment Svédországba, a stockholmi városháza alapján, elsősorban Östberg vonzotta. Korán reggel érkezett s egy hazulról hozott ajánlólevéllel már 8 után telefonált Östberg irodájába és időpontot kért a személyes jelentkezésre. Östberg azonnal fogadta és végtelen megértő jóindulattal végighallgatta ennek az ismeretlen, lelkesedő fiatalembernek kérését, aki az ő irodájában szeretett volna dolgozni. Azután – még több jóindulattal – a következőket mondotta: „Nézze, kedves fiatal barátom, maga telve van az uj eszmék iránti lelkesedéssel és az uj, az ezután kialakuló építészet terén akar dolgozni. Megmondom őszintén: az én városházam egy 20 éves álom, aminek megvalósítására véletlenül adódott alkalom. De ha ma foghatnék hozzá, valószínűleg másképp csinálnám. Ha maga ujat akar tanulni – ne hozzám jöjjön, menjen Asplundhoz, ő a jövő embere.” [2]
A stockholmi városháza még az 1930-as évek magyarországi városháza tervpályázatain is hullámokat vert. Az 1931-ben lezajlott debreceni városháza tervpályázatán – ahol a kiírás egyik sarkalatos pontja volt a klinkertégla használata – a Györgyi Dénes által készített nyertes pályamű, majd az átdolgozott kivitelezési tervek mind alaprajz, mind karakter tekintetében a stockholmi városháza hatása alatt készültek.[3]
1939-1940-ben a budapesti Központi Városháza tervpályázata tartotta lázban az építészeti közéletet. A debreceni pályázathoz hasonlóan több pályamű is merített a stockholmi városházából, leginkább Kertész K. Róbert és Weichinger Károly megosztott első díjas pályaműve.[4]
Végül sem a debreceni, sem a budapesti városháza nem valósult meg. Mindkét pályázatnál felmerült viszont tanulságként, hogy a helyszín adottságai elsőrendűek a tervezéskor. Östberg épületének ez az egyik erőssége, ami miatt a stockholmi városháza kiállta az idők próbáját:
„Az egész tervhez különben éppen a víznek ez az uralkodó közelsége adta meg a fővonalakat. De nem úgy történt, mint általában a középületeknél szokásos, hogy az egyszer megrajzolt és az építőbizottság által elfogadott terveket márványban, kőben vagy pedig téglában rideg pontossággal megrögzítik. A mai stockholmi városházának terve tulajdonképen azalatt a 12 év alatt alakult ki teljesen, amíg az fölépült. Az építés kezdetével odaköltöztem a Mälar partjára, az állványok, a téglarakások és az alapozásnál felrobbantott szikladarabok közé és nem egyszer úgy éreztem esténkint, mikor a munkások elvonultak és csend nehezedett a környékre, mintha a régi mesék vizitündérei jelentek volna meg előttem és én azoknak a megjegyzéseit, a bírálatait leshettem el.”[5]
Magyaróvári Fanni Izabella
Felhasznált irodalom
- Brunner Attila: Magyarországi városházák. Holnap Kiadó, Budapest, 2023.
- Sebestyén Ágnes Anna szóbeli közlése Bierbauer Virgillel kapcsolatos kutatásai alapján.
- dr. Leffler Béla: A stockholmi városháza és annak megalkotója. Magyar Művészet 1926.
- Claes Caldenby: Sweden – 20th century architecture. Prestel. 1998.
- https://stockholmskallan.stockholm.se/teman/Stockholmsplatser/stadshuset/
- https://stadshuset.stockholm/en/explore-the-city-hall/history/
[1] dr. Leffler Béla: A stockholmi városháza és annak megalkotója. Magyar Művészet 1926. 534.
[2] Bierbauer Virgilné Graul Adrienn: Palackposta. Kézirat. MÉM MDK Múzeumi Osztály, Bierbauer Virgil hagyatéka, 226-231.
[3] Magyaróvári Fanni Izabella 2021. Tornyok bűvöletében – Györgyi Dénes tervei a debreceni városházára. Magyar Építőművészet - Utóirat 2021/4. 57-60.
[4] Preisich Gábor: A budapesti városháza kibővítésének tervpályázata 1940-ben. Budapest 2009/1. 6-9.
[5] Leffler Béla: A stockholmi városháza és annak megalkotója. Magyar Művészet 1926. 533.
