Mikolás Tibor a veszprémi, majd a váci piaristáknál tanult. 1942–1948 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója; 1944-ben évfolyamával együtt Németországba hurcolták, de a rákövetkező évben hazatérhetett. Már harmadévesen munkát kapott Albin Jánosnál, az operaház főépítészénél, majd Dávid Károly irodájába került. Az építészetet saját bevallása szerint az itt dolgozó Kiss Ferenctől tanulta meg.
A Dávid-iroda államosítását követően az ÉTI munkatársa, majd 1950–1954 között az Építésügyi Minisztérium főmérnöke. Ezt a pozíciót egy véletlen ismeretségnek köszönhette: az 1947-es Új Csepel kiállításra ő rajzolta meg a Moszkvából hazahozott Perényi Imre terveit. 1951–1956 között tanársegéd a Műegyetemen, emellett a Mesteriskola első évfolyamának hallgatója. Alapító tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének. 1954–1956 között az IPARTERV-nél dolgozott. Legfontosabb itteni munkája Tiszaújváros tervezése volt, amelyet 1956-os Debrecenbe helyezésekor is magával vitt – még kilenc évig dolgozott rajta.
1956-ban Deák Ernő, a Debreceni Tervező Vállalat főmérnöke emigrált, így az év elején odahelyezett Mikolás vette át pozícióját. „Én magam akkoriban (33 évemmel) már az öregek közé számítottam a robbanóan ifjú társaságban, és a továbbiakban talán már nem is kellett másra ügyelnem, csak arra, hogy körünkben végig a fiatalok legyenek a többségiek, a hangadók, a fejlődés motorjai. Szerencsénkre mindig „kitermeltük” az éppen ügyeletes vezéregyéniséget is, a (sajnos túl korán külföldre távozott) Szabó Jánost, majd Boruzs Bernátot (az „ Öreget”) és a ma is vezető, kiapadhatatlan készségű Kertai Lászlót. Körülöttük és szerte a városban pedig jó és még jobb felkészültségű építészek dolgoznak ma már olyan nagy számban, amelyre a kezdeteknél még gondolni sem mertünk” – emlékezett vissza 1990-ben ezekre az évekre.
Főmérnöki megbízása harminc esztendőn keresztül tartott, így Mikolás Tibornál kevesen gyakoroltak nagyobb hatást Debrecen és környékének építészetére – tervezőként, vezetőként és mentorként. Ebben az időszakban készültek meghatározó művei. A Le Corbusier hatását mutató Hajdúsági Áruház a magyar építészet megújulásának szimbólumává vált – ezért kapta meg 1961-ben első Ybl-díját.
Legjobban sikerült munkái között említhető a Debreceni Egyetem kémiai épületegyüttese (1963–1969), amelyet Kubinszky Mihály így méltatott: „A Kossuth Lajos Tudományegyetem kémiai épületegyüttese a magyar felsőoktatás és a magyar építészet jogos büszkesége. Méreteiben gazdaságos, tervezője sehol sem növelte a tereket a reprezentáció kedvéért. Az épület eszmei minőségével reprezentál, amihez hozzájárul — s ezt örömmel lehet regisztrálni — a gyakorlati minőség, a kivitel példaadó gondossága is. Még a funkció igényeit túl nem lépő terekkel is maradandóan emlékezetes hatásokat kelt az épület, a részletképzés gondossága a homlokzaton és a belső terekben egyaránt rendet teremt. Az épület töviről hegyire logikus, és ezenkívül szép. Mikolás Tibor mindig fantáziadús építőművészete ennél az alkotásnál kultúrává érett.” Ezért az együttesért kapott 1970-ben másodjára is Ybl-díjat. Az iskolavárossá váló Debrecen számára ezen kívül is több oktatási épületet tervezett. Emellett tanított is: 1967-től tanszékvezető docens, 1966-től a debreceni Ybl Miklós Építőipari Főiskola tanára.
Fő művének tekinthetjük a debreceni Kölcsey Ferenc Művelődési Központot is (1967–1978), amely vontatott megvalósulása, a többszöri megakadás ellenére is a hazai késő modern kimagasló alkotása. Még megérhette, sőt, a szomszédos lakóházból végignézhette e munkájának – alapvetően politikai ellenszenvből fakadó – eltűnését. 2014-ben, kilencven éves korában hunyt el Debrecenben.
Mikolás Tibor születésének 100. évfordulóját Debrecenben szakmai konferencia köszönti 2024. október 4-én a Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara, a Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszék, az MTA Építészettörténeti, Építészetelméleti és Műemléki Állandó Bizottság, valamint az ICOMOS Hungary közös szervezésében. A konferencián a MÉM MDK képviseletében Kovács Dániel művészettörténész tart előadást „Tervező, oktató, ember. Kétszáz évnyi párhuzam Mikolás Tibor és Csaba László életművében” címmel.
Az írást Mikolás Tibor Ybl Miklós-díjra benyújtott mappájának (hiányosan fennmaradt) képanyagával illusztráltuk, amely a Magyar Építőművészek Szövetségétől került a MÉM MDK állományába.
Kovács Dániel
