Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az memmdk.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom

MINIATÚRAMÁSOLATOK A TUDOMÁNYOS IRATTÁRBAN – VÁLOGATÁS RÓMER FLÓRIS HAGYATÉKÁBÓL

A magyar művészettörténet-írás egyik legnagyobb úttörője, Rómer Flóris (1815–1889) főbb kutatási területei közül most a miniatúrafestészettel foglalkozunk a Tudományos Irattár néhány – Rómer által készített – kópiájának bemutatásával.

Rómer Flóris a szabadságharc bukását követő börtönbüntetését letöltve, 1858-tól a győri bencés gimnázium oktatójaként tevékenykedett, és oroszlánrészt vállalt abban, hogy az intézmény régiségtárát múzeummá nyilvánították. Vélhetően ebben az időszakban vette először tudományos górcső alá az eredetileg Váradi Antifonálének (Antiphonale Varadiense) nevezett Zalka Antifonálét, amelyről első ízben 1862-ben publikált egy cikket a Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben, és amely a műtárgyat restauráltató Zalka János (1820–1901) püspök után kapta a nevét. Szöveges része Nagyváradon, díszítése feltehetőleg Prágában készült a 15. század végén. A Rómer által lemásolt lapot a Győri Egyházmegyei Könyvtár őrzi, ugyanakkor a legnagyobb magyarországi könyvemlékként számon tartott Zalka Antifonálé másik, mennyiségileg szintén jelentős töredéklelőhelye a csallóközi Modorban található. Kiemelkedő művészettörténeti jelentősége abban áll, hogy a Kassai Graduále mellett az egyetlen olyan nagyméretű szerkönyv – pontosabban csonka szerkönyvsorozat –, amelynek liturgikus használata kapcsolatba hozható az egykori váradi székesegyházzal. Korántsem a véletlen műve tehát, ha a felelősségteljes aggodalom szavait olvassuk ki Zalka püspök 1874-ben Rómerhez írt soraiból: „megkérem Nagyságodat, legyen szíves a könyvet Dr. Henszlmann Úrhoz átküldeni s nevemben arra fölkérni, miszerint a könyv betéve legyen kiállítva, s csak a szakértők kedvéért legyen szabad azt kinyitni, nehogy a kötés a folyvásti kitárás által sérülést szenvedjen.”

            Középkori egyházi könyvtáraink közül sajnos alig akad olyan, amely legalább többé-kevésbé fennmaradt volna. Ezen ritka kivételek egyike a pozsonyi Szent Márton-dóm kódexgyűjteménye. A Rómer által 1858-ban lemásolt, Szent István magyar király ábrázolásával díszített C iniciálé Hahn János graduáléjának részét képezte egészen 1882-ig, amikor is elveszett. Így ez a kópia hiánypótló, forrásértékű dokumentumnak minősül. Az 1487-es felirattal ellátott miniatúra visszakanyarodó indamotívumai által a D misszálével rokonítható. Konzervatívabb stílusát a 15. század első felének salzburgi díszítőelemei határozzák meg. Fontos továbbá, hogy e pozsonyi misekönyvek mindegyike magyarországi használatra készült, amit a kódexekben szereplő magyar nyelvű litániák és szekvenciák mellett a magyar szentek ikonográfiája is igazol.

            Rómer neve a miniatúrafestészet területén elsősorban a Corvinák kutatása kapcsán híresült el. Érdeklődése azonban az illuminált kódexeken kívül eső emlékanyagra, például a címereslevelekre is kiterjedt. Annak sérüléseit is hűen dokumentáló, színezett ceruzarajzot készített a Szalóky család I. Ulászló által 1440-ben kiadott armálisáról. A Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára anyagát képező címeradománylevél erősen töredékes és hiányos állapota ellenére is megőrizte a család címerállatát, azaz a pajzson és a sisakdíszen egyaránt megjelenő, nyaka körül nyitott koronát viselő hattyút. Úgyszintén a Jagelló-házhoz köthető Gersei Pethő János 1507. szeptember 22-én, Budán, II. Ulászlótól kapott címereslevele. A nemes Gerseiek híres szülötte Sopron vármegye főispánja, a király pohárnokmestere, mi több, gyermekei nevelője volt. Ez utóbbival magyarázható, hogy armálisán a király mellett annak két gyermeke, Jagelló Anna, valamint a későbbi II. Lajos magyar király ábrázolása is helyet kapott. A töredékes emléket a 19. század folyamán az a Magyar Nemzeti Múzeum őrizte, melynek Érem- és Régiségtárát Rómer felügyelte. Mint láthatjuk, munkája során nem csak az ötvösművekhez került közel.

            Külön figyelmet érdemel, hogy az egykori váradi püspök nevével fémjelzett kollekció egyetemes emlékről készült dokumentumot is tartalmaz. Ily módon válogatásunkat Gniezno egykori domonkos rendi érseke, a 13. századi lengyel történetíró, Martinus Polonus (Opavai Márton vagy Troppaui Márton) fő műve, a Chronicon pontificum et imperatorum (Pápák és császárok krónikája) miniatúramásolata teszi teljessé. A szerző az egymást követő oldalakon ismerteti a pápák és a császárok jeles cselekedeteit. Műve a középkorban rendkívüli népszerűségnek örvendett, s mintegy 400 kéziratban maradt fenn. Ezek közül az egyik a boulogne-i könyvtár 14. századi kódexe, amelynek fakszimiléjéről Rómer az itt bemutatott kópiát készítette.

            Annak ellenére, hogy a Tudományos Irattár igazi különlegességeiként tartandók számon, e miniatúramásolatok némelyike nem tekinthető elszigetelt, a műemlékektől független dokumentumnak. Utalunk itt a Zalka Antifonálére, illetve Hahn János graduáléjára, melyek középkori liturgikus használata a váradi székesegyházhoz, valamint a pozsonyi dómhoz köthető. S jóllehet, ezek az emlékek évszázadok múltán elszakadtak a szóban forgó épületektől, némi túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy amennyiben a 19. század ismerte volna a műemléki értékleltár műfaját, úgy Rómer Flóris egyes kópiáit a mindenkori tartozékleltár szerves részeiként definiálhatnánk.    

szerző: Kovács Gergely

 

Válogatott szakirodalom

 

Archaeologia és műtörténet. Tanulmányok Rómer Flóris munkásságáról születésének 200. évfordulóján. Szerk. †Kerny Terézia, Mikó Árpád. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2015.

Csízi István: A gersei Pethő család címerének változásai az évszázadok folyamán. Turul, 85. 2012. 46–55.

Hoffmann Edith: II. Ulászlónak egy ismeretlen arcképe. Turul, 41. 1927. 4–7.

Hoffmann Edith: Régi magyar bibliofilek. Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1929.

Wolfgang-Valentin Ikas: Martinus Polonus’ Chronicle of the Popes and Emperors. A Medieval Best-seller and its Neglected Influence on English Medieval Chroniclers. The English Historical Review, 116. 2001. 327–341.

Kerny Terézia: Rómer Flóris hagyatéka az Országos Műemléki Felügyelőség gyűjteményeiben. Archaeologiai Értesítő, 118. 1991. 105–109.

Kerny Terézia: Szemle. Szent István és kora. Szerk. Glatz Ferenc, Kardos József. Budapest, MTA Történettudományi Intézet, 1988. 256 l., 75 kép. Ars Hungarica, 17. 1989. 223–227.

Knauz Nándor: A pozsonyi káptalannak kéziratai. Magyar Sion, 4. 1866. 59–69.

Magyarországi művészet 1300–1470 körül, I–II. Szerk. Marosi Ernő. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1987.

Mikó Árpád–Molnár Antal: A váradi középkori székesegyház kincstárának inventáriuma (1557). Művészettörténeti Értesítő, 52. 2003. 303–319.

Rómer Flóris: A győri káptalan antiphonaléja. Archaeologiai Közlemények, 11. 1877. 12–26.