Sokak számára ismert az a kép, amikor egy láthatósági mellényt viselő ember valamilyen „kütyü” mögött áll, és a rajta lévő távcsőbe nézve réved a messzeségbe. Ilyenkor autósok lassítanak, vagy a járókelők pózolnak a jó felvétel érdekében. Ám azt, hogy mit is csinálnak valójában, kevesen tudják. Ilyenkor geodéziai mérés történik.
„A geodézia vagy földméréstan, a Föld alakjának és méreteinek meghatározásával, valamint a Föld felszínén levő természetes alakzatok és mesterséges objektumok alakjelző pontjainak meghatározásával foglalkozó tudomány.” Bár az utóbbi részét egyesek vitatják, épp ezért nevezzük alkalmazott tudománynak. A geodéziai mérések során alapvetően szög és távolság mérése történik. Az így kapott adatokból matematikai és geometriai számításokkal kapjuk meg a mért pont térbeli helyzetét, melyek összessége adja a felmért objektum alakját.
A felméréseket földmérők vagy magasabban képzett geodéták végzik. Az iskolai tanulmányok során a mérési módszerek mellett egyéb mérnöki (építészet, építőmérnöki), talajtani, erdészeti, időjárási és csillagászati alapismereteket is elsajátítanak.
A földmérés felső- és alsógeodéziából áll. A felsőgeodézia a föld alakját vizsgálja, illetve igyekszik azt pontosan meghatározni. Az alsógeodézia a földön és a föld felszínén, illetve felszín alatti természetes és mesterséges objektumok, alakzatok meghatározásával és felmérésével foglalkozik. Az alsógeodézia körébe földrendezői (földhivatali munkák) feladatok, földmérői (mérnökgeodézia) feladatok, sajátos célú geodéziai feladatok tartoznak. A sajátos célú feladatok körébe tartozik a műemléki geodézia. Valójában ezt a megkülönböztetést a felmérés tárgya adja, mert a mérési módszerek és eszközök ugyanazok.
Ha műemléki geodéziai felmérésről beszélünk, akkor ide tartozik a műemléki védettség alatt álló, helyi védettséget élvező – esetleg még nem védett, de arra érdemes – emlék is. Ugyanide értendő ezeknek az épületeknek a környezete: az azokat körbevevő parkok, kertek, a kapcsolódó utcák, terek, illetve minden olyan jelenség, ami a műemlékvédelemben elengedhetetlen.
Amikor egy védett épületben valamilyen beavatkozás történik (részleges helyreállítás, teljes felújítás, állagvédelem, kárelhárítás stb.), akkor ezeket a tervezési, kivitelezési és falkutatói feladatokat megelőzi egy épületfelmérés. Ilyenkor a geodéta megméri az épületet, illetve annak azon részét, amely érintett az adott feladatban. Az utóbbi ritkábban fordul elő, mert célszerű az egész épületet felmérni, ugyanis a felmért adatok több más feladatnak is alapjául szolgálnak. A felmérés történhet „hagyományos” mérőeszközökkel (teodolit, lézeres mérőállomás), vagy modernebb, de ma már egyre jobban elterjedő eszközökkel (térszkenner, drón). A felmért pontokból alaprajzok metszetek, homlokzatok, vagy akár térmodell, látványterv is készíthető, az adott igénynek megfelelően.
Kastélyok elengedhetetlen része a kert, amelynek növényállománya – tudatosan vagy természetesen – folyamatosan változik. Mindemellett a gyakori funkcióváltozások is alakítják a kert formáját, kinézetét. A munka során a meglévő növényzet (fa az átmérőjével, bokor, cserje stb.), a kertekben található jelenségek (út, lépcső, támfal, épületkontúr stb.), a gépészeti elemek (lámpa, csatorna fedlapok, aknák, kutak, csapok stb.), és nem utolsó sorban a kertrégészeti feltárások eredményei kerülnek felmérése. A felmérésből egy magasságokat is tartalmazó alaprajz készül, igény szerint szintvonalakkal.
A műemlékek és azok parkjait közforgalommal érintett utakkal lehet megközelíteni, valamint a közműcsatlakozások helye is fontos. Tervezési feladatok ezekre is kiterjednek, a felmérés során mindkét szempont figyelembevételével készül a felmérés és térképezés.
Azt a felmérési rajzot, amelyen minden ilyen jellegű adat szerepel, tervezési alaptérképnek nevezzük, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ezt ne lehetne bővíteni. Attól függően, hogy milyen céllal készül egy felmérés, szerencsés, ha a geodéta a munkában részt vevő szakemberrel (kutató, építész, táj- és kertépítész stb.) közösen meghatározzák a mérés prioritásait, konzultálnak, sőt a mérés idején – legalább is részben – együtt vannak a helyszínen. Lényeges, hogy a műemlékvédelemben jártas geodéta jól tudjon kérdezni, ez a záloga annak, hogy az elkészült állomány igazán jól felhasználható legyen a szakember számára.
A méréskor használt műszerek semmiben sem különböznek a más geodéziai feladatok során használatosaktól. Ezek a mérések nem egyszeri alkalomra készülnek: a mérés során úgy kell a mérést végrehajtani, hogy a felmért pontok alkalmasak legyenek a tervezési alaptérkép, épület alaprajzok, homlokzatok felszerkesztésére., A műemléki geodézia tehát egy olyan „állapotfelmérés”, amely kiterjed mindenre, ami az adott objektum felújításához kapcsolódik.
A műemléki geodéziát valójában az a szemlélet vagy mérés közbeni tudatosság különbözteti meg a többi felméréstől, amely a felmérendő objektum értékéből és szellemi tartalmából fakad. Hisz itt már teljes egészében, vagy részben álló épületek, kertek, parkok és műtárgyak a felmérés célpontjai, amelyeken falkutatók, építészek, restaurátorok, táj- és kertépítészek és társtervezők dolgoznak, hogy a múlt emlékeit az utókor számára bemutatható és fennmaradó állapotba hozzák.
A felmérés során nemcsak ismerni kell a műemlék elemeit és stílusjegyeit, de gondolatban fel is kell építeni és látni kell térben azt.
Mint minden más, ez a szemlélet is tanulható és elsajátítható. A műemlékek iránti tisztelet és a megtartásuk iránti igény a jó műemléki geodéta ismérvei.
