Ennek keretében valósul meg a Tállyán egykor, illetve jelenleg létező felekezetek – izraelita, katolikus, református, evangélikus – temetőinek részletes feldolgozása.
A topográfiai feldolgozás egyaránt hangsúlyt fektet a történeti és művészettörténeti szempontokra. A temetőkről geodéziai felmérések készülnek, az egyes síremlékekről, kriptákról pedig fotódokumentáció és leírás készül a feliratok átiratával és fordításával. A településtől két kilométerre található és a 18. század végétől használt izraelita temetőbe 1944-ig temetkeztek a Holokauszt során elpusztított közösség tagjai. A kevés túlélő nem tudta a közösségi életet újjáéleszteni, a zsinagógát még az 1960-as években lebontották, a mártírok emléktábláját elvitték. Ma a településen a temető az egyetlen szellemi és tárgyi emléke az egykori ortodox közösségnek, ezért ebben az esetben fontosnak tartjuk a teljeskörű feldolgozást. Az összes, ép vagy romos síremlék lokalizálva lesz, a nagyrészt héber nyelvű feliratok fordítása az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetemmel együttműködésben valósul meg. Mivel a közeli Erdőbénye és Mád temetőinek hasonló mélységű adatbázisa már elkészült, lehetőség lesz az emlékanyag összehasonlító elemzésére is.
Tállya első temetője a középkori eredetű katolikus templom kertje volt, ahová még a 18. században is temetkeztek. Még a középkorban nyithattak meg egy másik, nagyobb kiterjedésű temetőt a település keleti szélén, melyben a források szerint temetőkápolna is állt. Tállyának a 16. század közepétől nagyjából a 17. század közepéig tartó református évszázada során mindkét temetőt reformátusok, a 17. század végi rekatolizáció után a templomkerti temetőt újra katolikusok, a másik a temetőt reformátusok és katolikusok közösen használták.
A 18. század közepén a városban pestisjárványok pusztítottak, a vegyes felekezetű temető megtelt a betegségben elhunytakkal, bezárták. Új temetőket nyitottak a közelében, a település főutcája déli szakaszának két oldalán: a nyugatin a katolikusok, a keletin a reformátusok részére. A Tállyán élő evangélikusoknak egyházközségük 18. század végi megalakulásáig nem volt önálló temetője, halottaikat a katolikus plébános temette a katolikus temető elkülönített részébe.
A református temetőnek a helye napjainkig nem változott, csak a kiterjedése: a 19. század folyamán területét megnövelték. A katolikus és evangélikus temetőt azonban az 1830-as évektől felhagyták, területét uradalmi kezelésbe vonták; a Promonádénak is nevezett liget egykori funkciójára a báró Maillot földesúri család 1909-ben ott emelt sírkápolnája emlékeztet. Új temetőket a korábbiaktól délre, a mai helyen mértek ki a katolikus és az evangélikus egyházközség számára.
Ahogy az izraelita, úgy a keresztény temetők sírkövei, síremlékei is értékes adatokkal szolgálhatnak Tállya családjainak történetéhez, újabb adalékokkal gazdagítva a műemléki topográfiát.
Borossay Katalin – Csejdy Júlia
