Az ócsai templom már a kezdetektől egyik fontos és sokszor terítékre kerülő műemléki épülete volt a Műemlékek Országos Bizottságának. 1879-ben az ócsai református egyházközösség kérvényt nyújtott be az „ősrégi templomának megvizsgálásáért s annak helyreállításáért” (MOB 1879/44). Ekkor Steindl Imrét küldték ki a templom helyszíni vizsgálatára. A közösség 1884-ben újból a MOB-hoz fordult segítségért, mert egy tűzvész rongálta meg a templomot. Ekkor Tandor Ottó építész, Steindl Imre segéde nyújtott be terveket, amelyben egyrészt egy teljes átalakítás-felújítás lehetséges verzióját vázolta fel, másrészt csak a feltétlen szükséges helyreállításokat egy költséghatékonyabb megoldásban. Ez alapján a legszükségesebb beavatkozásokat engedélyezték, melyek az 1900-as évek elejéig meg is valósultak.
Természetesen a teljes felújításra való igény megmaradt, elsődlegesen is a leégett tornyok megmagasítására. Az évek alatt több alkalommal is szóba került a MOB részéről, hogy nem a meglévő tornyokat emelik meg, hanem egy új tornyot építenek a nyugati homlokzat elé. Később, mikor ezt elvetették Sztehlo Ottó sokáig egy négyezeti torony építését támogatta, míg Lux Kálmán inkább egy különálló haragtornyot emeltetett volna.
A tárgyban is megnevezett 1922-es átalakítás Perjessy Károly ócsai református lelkész 1918-ban beadott kérvényének eredménye volt. A MOB Sztehlo Ottót küldte ki a templom újabb felmérésére. Jelentésében (MOB 1918/508) olvasható, hogy előrehaladott mállási folyamatokat fedezett fel, amelyek a műemlék fennállása szempontjából nem veszélyesek. Ezért komolyabb szakértelmet igénylő szerkezeti felújítása – bár a déli tornyon lévő repedés miatt kívánatos volna –, a fennálló kedvezőtlen körülmények miatt – mint az alapanyag- és szakemberhiány – mégsem javasolja. Perjessy és a református egyház többszöri fellebbezése miatt 1918 augusztusában a MOB meghívta az ócsai egyházközség képviselőit a templom ügyében való személyes tárgyalásra. Úgy tűnt sikerült egyezségre jutni abban, hogy a Lux Kálmán által javasolt különálló harangtorony épüljön meg, de ezt egy későbbi levélében ismét elutasította Perjessy. A lelkész ezután a Vallás- és Közoktatásügyi minisztériumhoz fordult, ahonnan 1920-ban visszaadták az ügyet a MOB-nak.
1921-től kezdődtek meg az újabb egyeztetések. A MOB a háború okozta kedvezőtlen körülmények megszűnése után már könnyebben adott ki engedélyt szakképzett embereket igénylő munkákra. 1921 augusztusában albizottságot küldött ki az ócsai helyszín felmérésére, amelynek öt tagja közül csak ketten jelentek meg, Sándy Gyula és Foerk Ernő személyében. Októberben született meg a határozat, amelyben kijelentették, hogy „a tornyok megmagasítására, a templom homlokzatára és tetőzetére vonatkozó munkálatokat a jövő év tavaszán halaszthatatlanul megindittatnak, miáltal a már hosszú évek sora óta húzódó ügy végleges megoldásra fog kerülni” (MOB 1921/219).
Foerk Ernő a Bizottság 1922. március 30-án tartott ülésén mutatta be terveit a templommal kapcsolatban (MOB 1922/266). Áprilisban megkezdődtek az előkészületek és az első munkafolyamatok. Eleinte gyorsan haladt a munka, azonban az év során a gazdasági nehézségek, mint például az építőanyagok jelentős drágulása miatt meglehetősen lelassult.
Végül Foerk október eleji jelentésében (MOB 1922/470) közölte a Bizottsággal, hogy a hónap végére nagy valószínűséggel elkészülnek a déli toronnyal a főpárkány magasságáig. Javaslatot tett arra is, hogy a fennálló helyzetben az északi toronnyal kapcsolatos munkákat halasszák el legalább a következő évig. A MOB elfogadta javaslatát és december 15-én tartott ülésén határozott arról, hogy a templom további munkálatait a következő évre halasztják és tárgyalják újra. A munkálatok végül még két éven keresztül húzódtak, és 1924-ben fejeződtek be.
szerző: Dávid Eszter
Forrás: MÉM MDK Tudományos Irattár MOB iratok és iktatókönyvek; Lymbus Foerk hagyaték (K 2015-2018)
