A MÉM MDK új kutatási projektje, a Magyar Építész Nők projekt egyszerű felismerésre épül: a hazai építészettörténet-írásból szinte teljesen hiányoznak a nőépítészek, nincsenek átfogóan, rendszerszintűen megkutatva az életműveik, hiányoznak a múzeumi anyagból a hagyatékaik. Ennek következményeként a hazai építészetben, az építészeti közéletben nem jelennek meg azok a specifikus szempontok, amellyel a női alkotók gazdagították építészetünket; nincs rálátásunk, hogyan teltek a mindennapjaik, mi inspirálta őket, hogyan valósították meg a céljaikat.
A projekt felvállalt előképe a frankfurti Német Építészeti Múzeum 2017-es kiállítása, a Frau Architekt, amely 22 német építésznő munkásságát mutatta be egyetlen tárlatban (kurátorai Mary Pepchinski, Christina Budde és Wolfgang Voigt voltak). Ennek mintájára a budapesti tárlatot előkészítő kutatás hozzávetőlegesen 30 építésznő életművére fókuszál; ezek közül kerülnek majd ki a kiállítás és a kapcsolódó katalógus főszereplői. A kutatás és a kapcsolódó események célja nem csupán az, hogy ezeket az érdemtelenül kevéssé látható életműveket jobban a reflektorfénybe emelje, hanem az is, hogy segítsen finomítani az építészettörténet-írás bevett eszközein, új nézőpontokat, értelmezési tereket kínáljon, gazdagítva a magyar építészetről alkotott képet.
Az október 13-i eseményen Kovács Dániel muzeológus, a kutatási projekt kezdeményezője a téma eddigi magyarországi kutatásait összegezte bevezetőjében. Az ezt követő kerekasztal-beszélgetésen Böröndy Júlia építész, a Women in Architecture Instagram-oldal gazdája, Simon Mariann építész, kutató, Keller Márkus történész-szociológus és Ritoók Pál művészettörténész, a MÉM MDK osztályvezetője vettek részt, Kovács Dániel moderálásával.
A beszélgetés négy résztvevője eltérő irányból közelített a témához. Böröndy Júliát gyakorló építészként elsősorban a kérdés térbeli vetületei érdeklik, az, hogy az épített környezet miként hat adott társadalmi csoportok életére. Simon Mariann Mary Pepchinski munkásságát idézte fel a kérdés kapcsán, illetve azt a Z. Halmágyi Judittal közösen rendezett, négy építésznőt bemutató kiállítást, amelyet Nagy Bálint felkérésére valósítottak meg az N&n Galériában. Keller Márkust a lakhatás és a lakáspolitika kapcsán kezdték el érdeklődni az itt szerepet vállaló építésznők; Ritoók Pál a korai úttörők munkásságát kutatta és idézte fel a kérdésre.
A nők építészként való szerepvállalása nem elválasztható a 20. század magyar történelmétől. Bizonyos pontokon, így például az egyetemi szabályozást illetően erősen regresszív – hiszen korlátozás nélkül csak 1945 után nyílt meg a Műegyetem mindenki számára –, más esetekben, például a szocializmus alatti nemzetközi szerepvállalást illetően akár előremutatónak is tekinthetjük. Ez az utóbbi Keller Márkus szerint akár azt a kérdést is felvetheti: beszélhetünk-e a kelet-európai építésznő fogalmáról? Simon Mariann arra emlékeztetett, hogy olykor népjólétinek szánt intézkedések is lehetnek nem várt hatással: az 1967-ben bevezetett gyermekgondozási segély egyik célja kimondottan az volt, hogy kijjebb szorítsa a nőket az építészszakmából. Ugyanilyen hatással bírt a nők esetében az 55 éves nyugdíjkorhatár.
A beszélgetők egyetértettek abban, hogy eredményeit tekintve nem érdemes női és férfi építészetről beszélni – minden esetben építészi tevékenységről van szó. Az építészként dolgozó nő mint szakmai-társadalmi helyzet azonban feltétlenül érdemes a vizsgálatra. Keller Márkus arra figyelmeztetett: ennek a folyamatnak szét kell szálaznia azt, ahogyan ezek az alkotók gondolkodtak és gondolkodnak saját magukról, és azt, ahogyan ma látjuk a helyzetüket. Végeredményben – foglalta össze Ritoók Pál – nem feltétlenül karrierekről, szakmai pályákról, hanem emberi sorsokról beszélünk.
A beszélgetés végén a projekt kezdeményezői a közönség támogatását kérték az elkövetkező kutatási fázist illetően. A Magyar Építész Nők projekt célja a közeljövőben véglegesítendő lista alapján nagyjából 25 életmű feldolgozása; a kutatókat azonban ezeken túli munkák, életművek, dokumentumok is érdeklik. A kutatás folyamatáról és eredményeiről a tervek szerint rendszeresen beszámolnak majd, az építészeti és művészeti sajtóban, valamint itt, a MÉM MDK honlapján is.
Kovács Dániel
fotó: Wachsler Vica
