A rövid, 15-20 perces előadások különféle szempontokból közelítették meg a tárgyalt építészeket. Közös adottságuk volt a munkaközi jelleg: a kutatások, az életművek feldolgozása még zajlik, így esetenként nyitott, még válaszra váró kérdések is felmerülnek az alkotókkal kapcsolatban.
Sebestyén Ágnes Anna, a MÉM MDK muzeológusa a cseh-német származású Kurz Auguszta életét és munkásságát mutatta be. A férjével, Feuer Gusztávval együtt Prágában diplomázott, majd Budapesten sikeres belsőépítészeti stúdiót alapító Kurz Auguszta a közelmúltban Reichart Dóra tanulmányának, illetve az Iparművészeti Múzeum art déco kiállításának köszönhetően került be a köztudatba. A házaspár lánya, Tüdős Ferencné munkásságuk jelentős dokumentumait őrzi, így neki köszönhetően izgalmas bepillantást kaphattunk a házaspár két világháború közötti életébe. Az előadáson szóba került az az 1939-es epizód is, amikor a Feuer-házaspár Londonba szeretett volna emigrálni; ez végül nem járt sikerrel, de a család Budapesten szerencsésen átvészelte a világháborút.
A Magyarországon kevéssé ismert Lázár Elzy munkásságát az ugyancsak kolozsvári Pásztor István építész, a Kolozsvári Műszaki Egyetem doktorandusza mutatta be, aki több mint egy évtizede foglalkozik a város modern örökségének feltárásával. A Bécsben és Milánóban előkerült archív források, valamint a helytörténeti kutatások nyomán egyre több dolgot ismerünk meg az egyébként már-már rejtőző életműből. Bár Lázár Elzy csak néhány évig dolgozhatott építészként, és a mai napig egyetlen munkáját, a Gio Ponti irodájának munkatársaként tervezett kolozsvári Tătaru-házat ismerjük, ez önmagában is megérdemli a szélesebb körű figyelmet.
A konferencia szervezője, Kovács Dániel, a MÉM MDK muzeológusa és a Magyar Építész Nők program kezdeményezője a korai úttörőkkel kapcsolatos eddigi kutatási eredményeket mutatta be, az 1917-1941 között egyetemi diplomát szerző építésznőkre fókuszálva. Szóba került a charlottenburgi főiskolán első magyar nőként diplomázó Kohlbach Ella, akinek hagyatékát a New York Public Library-ben sikerült kutatni. A zürichi ETH archívuma az ott diplomázó három magyar nő: Bettelheim Franciska (1934), Kepes Éva (1931) és az intézmény első diplomás női építőmestere, Diamant Elza (1917) szempontjából kínált új eredményeket. Végül, de nem utolsósorban szerephez jutott Thier-Szabó Felicia is, aki két nővérével együtt végezte el a Műegyetemet 1941-ben, bár hármójuk közül alapvetően csak neki adatott komolyabb építészkarrier.
Reichart Dóra az Iparművészeti Múzeum munkatársaként megkezdett kutatását folytatja Kovács Zsuzsa archívumában. A két világháború között belsőépítészként, azt követően pedig építészként is tevékeny Kovács egyrészt sokoldalúsága miatt figyelemre méltó: a korabeli osztrák, majd német divatot követő, de eredeti lakberendezési- és bútortervei, az 1945 után a típustervezésben kifejtett eredményei, kereskedelmi létesítményei és építészeti tervei egyaránt több ismertséget érdemelnének. Szerencsére az Iparművészeti Múzeumban őrzött, jelentős hagyatéki anyag ebben komoly segítséget jelent.
A közelmúltban a MÉM MDK gyűjteményébe került Fejes Mária Anna hagyatékával Magyaróvári Fanni Izabella, az intézmény muzeológus munkatársa foglalkozik. Az építész szakmai pályája, a típustervezés terén kifejtett munkássága és a minisztériumi adminisztrációban betöltött szerepe mellett külön figyelmet érdemel a közösségszervezésben betöltött szerepe is. Fejes Mária Anna csaknem a kezdetektől belépett az Építésznők Nemzetközi Szövetségébe (UIFA), sőt, rövid ideig az alapító Solange d'Herbez de la Tour párizsi irodájában is dolgozott. Az ezzel kapcsolatos dokumentumok, fényképek a hagyaték igen értékes, még jórészt feldolgozásra váró részét képezik.
Kammermann Lilla, a dessaui Bauhaus-Universität hallgatója Brenner Jánosné Becker Zsuzsanna munkásságával foglalkozott. A pályáját az 1950-es években kezdő tervező fontos munkái közé tartozik a Gubacsi úti lakótelep, valamint a Lakatos utcai lakótelep iskolája. Utóbbin férjével, Brenner Jánossal dolgozott. Vele együtt költöztek az NDK-ba, Drezdába, 1971-ben négy évre, ahol Zsuzsanna a TU-Projektnél, a Drezdai Műszaki Egyetem tervezővállalatánál dolgozott; itteni időszaka egy korabeli német iroda mindennapjaiba, feladataiba is bepillantást kínál. Az előadást a helyszínen Brenner János, az építésznő fia egészítette ki személyes adalékokkal.
A konferencia utolsó két előadása már kortársakkal foglalkozott, speciális szemszögből. Érsek Máté, a BME építészhallgatója Csomay Zsófia meg nem valósult munkáit ismertette. Az evangélikus templomok (közöttük a dunaújvárosi templom pályázatán második díjat nyert terv), a Budapestre tervezett műteremház és a 2010-es években papírra vetett, adaptálható átriumház tervei az alkotó sokoldalúságát példázzák.
Gill Blanka építész előadásában a győri Józsa Mária és a Budapesten élő és dolgozó Kravár Ágnes munkásságát vizsgálta, mégpedig a két életút hasonló pontjain keresztül. A pályakezdés, az első munka, a meghatározó mesterek, a tőlük tanult tudás és tevékenységek segítségével a két, első pillantásra meglehetősen eltérő pálya között meglepően sok hasonló vonás rajzolódott ki.
fotó: F. Tóth Gábor
