Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az memmdk.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom

Nyaraló építészek

A nyár beköszöntével új sorozatot indítottunk Nyaraló építészek címmel.

Az Építészek home officeban című sorozatunkban az otthoni munka körülményeiről számoltunk be. A sokszor igen sűrű tervezői tevékenyég közben szükség volt a feltöltődésre, ezért a következő hetekben az építészek nyaralásairól írunk, a gyűjteményünkben fellelhető fotók, képeslapok, visszaemlékezések, naplóbejegyzések alapján. Utazni, ismeretlen tájakat, városokat felfedezni feltöltődés, amely kiszakít a mindennapokból. Ugyanakkor az építészek avatott szeme utazás közben sem nyugszik:

„Az építész nem mehet el egy idegen világ alkotóelemei: az épülő házak, utcák, szabályozás alatt álló városrészek, új közlekedési eszközök kialakulása mellett anélkül, hogy abból a maga munkája számára ne okuljon. Sőt még a szállodája is, ahol megpihen — ha új és korszerű —, az okulás bőséges forrása lehet számára. Mindezeknél fogva szinte nevetségesen hat, amikor az elutazás előtt az építésznek jó mulatást kívánnak. Utazásának mindenkor sokkal komolyabb céljai vannak, s a szórakozás, amelyet hozhat, másodlagos és esetleges jellegű.” (Bierbauer Virgil: Városépítészeti tapasztalatok Milánóban. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1927.)

Az építészek utazásai mellett arról is hírt adunk a következő hetekben, milyen nyári elfoglaltságaik voltak, amikor épp nem a tervezőasztal mellett ültek.


 

 

Hauszmann Alajos utazásai


 

Hauszmann Alajos (1847–1926) a 19. század utolsó harmadának építész-vezéregyénisége, a Szent István Kórház (1885), a New York Palota (1895), a budai királyi palota (1905), a Műegyetem központi épülete (1909) és számos egyéb palota, kastély, templom, kórházépület tervezője. A budapesti Műegyetemen negyvennégy évig tanította építészek több nemzedékét. Az utókor nagy szerencséjére az építész naplót vezetett tervezési feladatairól, az építkezésekről és utazásairól is. A napló egyes részleteit 1995-ben az Építészeti Múzeum Lapis Angularis-sorozatának első kötetében adták közre, majd 1997-ben Seidl Ambrus (Hauszmann dédunokája) szerkesztésében a teljes szöveg is megjelent.

Diákévei alatt, 1866-ban Lechner Ödönnel és Pártos Gyulával Berlinbe utazott, ahol az akadémián tanultak. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Marietta Seniorral. Innen Párizsba utazott, hogy megnézze a világkiállítást. Hazafelé beutazta Németországot. Berlinből 1868-ban tért haza, és szeptembertől a Műegyetem építészeti tanszékén tanársegéd lett.

1869-es olaszországi útja nagy hatással volt a frissen végzett építészre. Három könyvet használt ekkor vezetőként, útikönyvként: Johan Joachim Winckelmann német régész írásait, Hermann Grimm Michelangelo-életrajzát és Goethe itáliai útinaplóját (ezeket a köteteket bizonyára Berlinből hozhatta magával). A felső-olaszországi városok után Firenzét, Rómát, Nápolyt, Capri és Procida szigetét, Sorrentót, Salernót, Amalfit és Paestumot látogatta meg. Pompeiben is több napot töltött, és megtekintette az akkor zajló ásatásokat is.

 

 

 

 

Hauszmann Alajos arab harcos jelmezében Jeruzsálemben, 1914. április 14. (MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeum)

 

Hauszmann Alajos és Hültl Dezső 1912-ben a Parthenon lépcsőjén. (MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeum)

 

Hauszmann visszaemlékezéseiben említést tesz hallgatóival tett belföldi és külföldi tanulmányútjaikról. Legemlékezetesebb számára az 1912 tavaszán, huszonkét hallgatójával Görögországba tett látogatás volt. Erről egy képeslap is fennmaradt Hültl Dezső hagyatékában, aki ekkor már tanárként működött a Műegyetemen. Hültl Hauszmann tanítványa volt, majd mestere lányát, Hauszmann Gizellát vette feleségül. Az utazás részleteit Vágvecsei Wellisch Andor visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg: a csapat először Bukarestbe utazott, majd Konstanzából hajóval Konstantinápolyba, ahol egy napot töltöttek. Innen Athénba hajóztak tovább:

„Azt hiszem, harcra készülő hadsereg nem indulhatott volna bátrabb lélekkel, felemelőbb tudattal útjának, mint ezen tudnivágyó, a sok rejtélyes után szomjazó fiatal magyar építész-csapat, midőn a hajóról kiszállva a görög földre, a kis villamossal Pyraeusból Athén felé vette útját.

A kollegiális érzelmek szép megnyilvánulása volt az, hogy az athéni műegyetem tanárai és hallgatói már türelmetlenül vártak és miután barátilag üdvözöltek, felajánlották szolgálataikat, hogy megmutathassák a város minden érdekességét.” (Vágvecsei Wellisch Andor: Görögország. Magyar Építőművészet 10. 1912. 5-6. sz. 3.)

 

A fiatal építészek Athén után Mükénébe látogattak, majd Korinthoszba, a korinthoszi szoroson keresztül Iteába, majd Delphoiba. Patras érintésével Olümpiát is megnézték, néhány órát Korfu szigetén töltöttek, majd Triesztbe hajóztak.

 

Hauszmann utolsó nagyobb utazását 1914-ben tette Egyiptomba és Palesztinába, amelyről több fotót őrzünk gyűjteményünkben. Az ekkor már idős építész feleségével és nászasszonyával, dr. Hültl Józsefnével utazott. A kirándulás részleteiről, a megtekintett műemlékekről Hauszmann részletes útinaplójában számolt be. Kairóban Herz Miksa kereste fel őket, akiről kiderült, hogy 1878-ban a műegyetemen Hauszmann tanítványa volt, majd Kairóban telepedett le. Építészként dolgozott, majd államtitkár, később pedig a kairói arab múzeum igazgatója és a műemlékek védelmére kirendelt bizottság elnöke és restaurátora lett. Hauszmannékat ő kísérte: Felkeresték a piramisokat Luxorban, és jártak Karnakban és Thébában. Jeruzsálemben, Betlehemben és a Jordán folyó vidékén tett utazásuk felejthetetlen emléket hagyott az idős építészben.

Hauszmann Alajosné szül. Marietta Senior, Hültl Józsefné és Hauszmann Alajos arab öltözékben Jeruzsálemben, 1914. április 14. (MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeum)