„…őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze maradványaikat, nehogy végre is elvesszenek…” – A Műemlékvédelmi Dokumentációs Osztály gyűjteményeiről
„A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ kezelésében, a Magyar Művészeti Akadémia fenntartásában lévő, korszerű raktári körülmények közt őrzött műemléki gyűjtemény a Kárpát-medence egyik legtekintélyesebb építészettörténeti archívuma, amely a 20. század zivataros évtizedei, két világháború, továbbá az intézményrendszer többszöri változása ellenére is mindvégig egyben maradt.” – hangzott el a 2022. szeptember 13-án megnyílt és november 20-ig nyitva tartó Évszázadok öröksége – a magyar műemlékvédelem 150 éve c. kiállítás megnyitóján.
A négy „tárból” álló és több mint egymillió tételt számláló, folyamatosan gyarapodó gyűjtemény rövid bemutatását adjuk közre.
Tudományos Irattárunk két nagyobb egységre oszlik.
A Hivatali iratok (1872-1992) törzsanyagát a magyar műemlékvédelem mindenkori intézményeinek iktatott iratai teszik ki. Az anyagok év és azon belül topografikus rendben vannak elhelyezve. Ezek között ugyanúgy megtalálhatóak a hivatal dolgozóinak jelentései, beszámolói, mint az intézményhez beérkezett levelek, javaslatok, felkérések támogatásokra, helyreállításokra, helyszíni szemlékre. Többnyire ezek az anyagok hivatalos, objektíven a műemlékes munkához kötődnek, de vannak közte olyan kis „üdítő színfoltok”, mint például egy névtelen asszony szenvedélyes, felháborodott levele 1965-ből, amelyben az egykori Tabán városrész műemlék temploma elé emelt modern épület ellen szólal fel, amely „elcsúfítja a tért, a kilátást a templomra”.
Ezeken kívül természetesen a gyűlések, tanácskozások iratai is az anyag részét képezik, a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) által kézzel írt, esetenként több tíz, akár száz oldalra rúgó jegyzőkönyveitől, az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) ötéves terveinek tervezetein át, az 1992-es átalakításokról szóló határozatok és tervezetek kötetekbe foglalt iratanyagáig.
E mellett megtaláljuk az ún. Revíziós anyagokat is, melyek a 1990-es, valamint a 2000-es évek elején készültek. Megyénként, városokra és azon belül műemléki objektumokra lebontva tartalmaz adatlapokat, amelyben az épület állapotára, történetére vonatkozó adatok, valamint helyszínrajz, fénykép, illetve esetenként helyreállítási javaslat is szerepel.
A MÉM MDK létrejöttekor bekerült és jelenleg feldolgozás alatt áll a korábbi Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) irattári anyagát képező Novotni Tibor által rendezett közel ötven folyóméternyi, objektumonként összeállított anyaga. A precízen vezetett, feliratozott mappákban dátum alapján sorolt iratok között, nemegyszer még az OMF időszakából bekerült iratok is találhatóak és gyakran egészen a 2000-es illetve akár a 2010-es évekig tartalmaznak információkat.
Egyéb izgalmas munka is folyik jelenleg. Egy eddig más őrzési helyen lévő iratállományt dolgozunk fel, melyek között több, a Hivatali iratok részlegére bekerülő régebbi és új anyag is gyarapítja majd az irattárat. Például az egykori OMF-es munkatársak személyi anyagai, az OMF működésének különböző szabályzatai, ügyrendjei, szerződések. Ezen kívül Horler Miklós építész (OMF tudományos igazgatója, majd az OMvH elnökhelyettese) hivatali munkájához kapcsolódó dokumentumai, de egyúttal a Lymbus anyagát is gazdagítja majd a szintén ebben az állományban lévő Horler Miklós, illetve Gergelyffy András és Lukács Zsuzsa művészettörténészek kutatási dokumentumai is, melyek már egy teljesebb formában lesznek elérhetőek a kutatók számára.
A Lymbus egységét képezi az a tartalmában vegyes összetételű gyűjtemény, amely a magyar műemlékvédelem területén tevékenykedő személyek egyéni munkásságához köthető. Többek között olyan építészek, levéltárosok, művészettörténészek, régészek hagyatékai ezek, akik az 1872-ben törvényi keretekkel szentesített hazai műemlékvédelem megteremtésében játszottak fontos szerepet. Közülük fontos megemlíteni Rómer Flóris bencés szerzetest, régészt és műtörténészt, aki 1858-1888 között a történelmi Magyarország területén tett gyűjtőútjait dokumentálta kisméretű jegyzetfüzeteiben, ceruzával írott feljegyzések és rajzok formájában, amik a magyar történettudomány pótolhatatlan forrásai.
A gyűjtemény természetesen nem csak a korai időszakot reprezentálja jól, a folyamatos gyarapodásnak köszönhetően a mindenkori műemléki hivatal tevékenységével összefüggő jelentések, szakvélemények, műemlékjegyzékek- és topográfiák, vagy publikálatlan tanulmányok fontos adalékot tartalmaznak az épületkutatók számára. A levéltári gyűjtések számottevő részét képezik a jelenleg hetven folyóméteren elhelyezett iratoknak. A dokumentumok sok esetben nem csak a magyar nyelvterülethez kapcsolódnak, köszönhetően a külföldön tett tanulmányutakról készült, írásos vagy rajzos beszámolóknak, amelyek többnyire a múlt századhoz köthetőek. Ilyenek például Möller István és fia, Möller Károly Olaszországban, Németországban, Franciaországban és Spanyolországban tett utazásaikon készített részletrajzaik, vagy hangulatos utcaképeket ábrázoló vázlataik, illetve látképeik. A privát levélváltásokon, képeslapokon kívül egyes hagyatékok személyes okmányokat, okleveleket is tartalmaznak, mint például Rados Jenő építészé, akinek a Műegyetemen és Hivatalon kívül végzett tevékenysége is jól reprezentált.
A sokrétű összetételnek köszönhetően az írásos és rajzos források mellett fényképek is nagy számban fellelhetőek, amelyek nem csak az épített örökséget és környezetét, vagy a belső terekben elhelyezett ingóságokat ábrázolják, hanem különböző hivatali eseményekhez kapcsolódnak. Legyenek azok kiállításmegnyitók, vagy régészeti feltárásokon és épület helyreállításokon tett protokolláris látogatásokról készült felvételek.
Ma, a digitális technika és eszközeinek fejlődésével a fényképezés mindenki számára elérhető, mindennapos tevékenység. Ki aprólékosan, ki nagy vonalakban, de mindannyian dokumentáljuk mindennapi életünk kisebb-nagyobb eseményeit, a minket körülvevő világot. Az elkészült képek aztán többségében soha nem tárgyiasulnak, nem készül róluk papírkép, nagyítás, csak digitális hordozók, tárhelyek őrzik őket – ki tudja meddig. Ma már elképzelhetetlen az a fizikai és szellemi munkamennyiség, amely a fényképezés kezdeti időszakában egy-egy kép elkészítéséhez szükségeltetett. Ezért is oly becses számunkra Fotótárunk anyaga, amely százötven éve folyamatosan gyarapodva az építészettörténeti kutatás és a műemlékvédelmi operatív munka elsődleges forrása.
A XIX. század második felében a fényképezés – bár még mindig új és izgalmas technika volt –, mindjobban elterjedt és a benne rejlő lehetőségek, a fotó elfogulatlan, tárgyilagos ábrázolásmódja kiváló eszköznek bizonyult nemcsak portrék, tájképek készítésére, hanem az épített környezet megörökítésére is.
Gyűjteményünk legkorábbi fényképe az 1868-ban lebontott csanádi (Cenad, Románia), régi római katolikus templomot ábrázolja, melyet Killer Vilmos csanádi püspök küldött be 1872-ben a frissen megalakult Műemlékek Ideiglenes Bizottsága (MIB) számára. Az archív (1945 előtti) anyagok képezik Fotótárunk legértékesebb részét, elsősorban nem technikai ritkaságként, hanem történeti jelentőségük okán. Olyan állapotokat, egyes esetekben olyan épületeket dokumentálnak, amelyek ma már nem léteznek. Jó példa erre Divald Kornél két felvétele a hutási (Hutka, Szlovákia) görögkatolikus templomról, amelyek az első világháború előtt (1904-ben), illetve után (1915-ben) készültek. Divald Kornél 1899 és 1916 között több topográfiai utat tett a MOB, illetve a Szepes Megyei Történeti Társulat megbízásából a Felvidéken, célul kitűzve Felső-Magyarország építészeti és művészeti emlékeinek számbavételét. Gyűjteményünkben mintegy 1200 fényképe található.
Petrik Albert munkássága is kiemelkedő. Építészettörténettel foglalkozott és a saját művei, cikkei illusztrációiként fotózott a 1890-es évek közepétől. 1916-ban esett el a galíciai hadszíntéren, hagyatékának műemlékekre vonatkozó részét, mintegy 1900 db fotót 1923-ban vett át a MOB. De említhetnénk Hollenzer Lászlónak, az 1902-1934-ig a MOB hivatalos szállítójának fotótárunkban található több mint 700 db fényképét is, melyeknek többsége 30x40 centiméteres zselatinos üveglemez. Érdekes részét képezik gyűjteményünknek Seidner Zoltán és Kozelka Tivadar fotói, melyek jellemzően a két világháború között az akkori kortárs, modern épületekről készültek. Ezek közül az épületek közül ma már több műemlék, építészettörténetünk kiemelt emlékei. Kultúrtörténeti érdekesség Árkay Bertalan fényképhagyatékának mintegy 800 darabja, mely nemcsak az általa tervezett épületeket dokumentálja, hanem körülbelül a képek fele feleségével, Sztehlo Lilivel tett utazásainak emléke. Az 1890-es évektől mind jellemzőbbé vált, hogy a MOB megbízást adott egy-egy terület emlékeinek dokumentálására, vagy nagyobb mennyiségű építészeti tárgyú fotográfiát vásárolt meg egy-egy fényképésztől. Az 1950-es évek második felétől pedig az OMF állományában már hivatásos fotósok is alkalmazásban álltak, akik az épületeken kívül a rajta végzett munkákat is szakszerűen dokumentálták. A Fotótár több, mint 250.00 negatívot, 87.000 pozitívot és mintegy 14.000 darab diát számlál és folyamatosan gyarapodik, mind a jelenleg folyó műemléki topográfiai és kutató munka dokumentumaival, mind pedig a nyugdíjba vonuló kollégák által leadott anyagokkal és az elhunyt munkatársak hagyatékával.
A Tervtár az ország egyik alapvető építészettörténeti gyűjteménye. Elsődleges feladata az épített örökség egyes emlékeit dokumentáló szöveges, illetve képi források (tudományos, restaurátori, helyreállítási és városrendezési dokumentációk, értékleltárak, tervrajzok stb.) gyűjtése, kutathatóvá tétele és megőrzése.
Utalva az Évszázadok öröksége – a magyar műemlékvédelem 150 éve c. kiállításunkra, a dokumentálás szekcióból ragadnánk ki egy-két érdekes információt, megmutatva, hogy tervtári gyűjteményünk mennyire sokrétű anyaggal rendelkezik.
„Műemléki gyűjteményeink jelentős részét képezik a megismerés, az állapotrögzítés céljából született, különféle felmérési dokumentumok. Az intézmény létrejöttekor legfőbb feladatként meghatározott dokumentálási tevékenység az emlékanyag folyamatos pusztulása miatt máig nagy jelentőségű, a megőrzés egyik kulcsát jelenti.”
Falképmásolatok: „Mivel az épületek legsérülékenyebb emlékei a falfestmények, aktuális
állapotuk dokumentálása kiemelten fontos. A történelmi Magyarország középkori falképeiről az 1870-es és az 1920-as évek között nagy számban készültek különféle kópiák.” – Tervtárunk mintegy 1000 darabot őriz.
Hallgatói felmérések: „A MIB alacsony számú apparátusa miatt nehezen tudott eleget tenni legfontosabb feladatának, a műemlékállomány feltérképezésének. Szervezett külső segítség elsősorban a felsőoktatás felől érkezett, évszázadokon átívelő hagyományt teremtve.
Steindl Imre 1874-ben megállapodást kötött a bizottsággal arról, hogy utóbbi éves keretéből támogatja a Királyi József Műegyetem építészhallgatóinak – a Mintarajztanoda és Rajztanárképezde növendékeivel közösen szervezett – szünidei felméréseit, cserébe viszont az elkészült helyszíni felvételek és a kiszerkesztett rajzok a hivatal gyűjteményébe kerülnek. Korábban a bécsi Képzőművészeti Akadémia építészhallgatóinak önképzőköre, a Wiener Bauhütte ugyanezen feltételek mellett végezte a Monarchia és egyes német területek műemlékeinek felmérését, többek közt Steindl részvételével.
A hallgatói felmérések hagyományát a századfordulót követően Steindl másik tanársegédje, Foerk Ernő is folytatta. A Felső Építő Ipariskola tanáraként a korábbihoz hasonló megállapodást kötött a MOB-bal, melynek kérésére 1911-től az első szünidei kiszállásokat a Segesvár környéki erődtemplomokba szervezte. A munkamódszer tekintetében változást jelentett, hogy a kiszerkesztett rajzot már szigorúan ugyanaz a hallgató készítette, mint a manuálét. Emellett a kiszállások alkalmával egyre többet fényképeztek, a felmérendő emlékek köre pedig a reneszánsz utáni korszakok épületeire is kiterjedt.
Rados Jenő munkásságában meghatározó volt a fényképezőgép használata. Kiadványait is nagyrészt saját felvételeivel illusztrálta…”
„Sedlmayr János, későbbi műteremvezető tervező hallgatóként a nógrádsápi templomról tett pontos megfigyeléseit akvarell technikával rögzítette. A Műegyetemen később gyakorlattá vált az uniformizált felmérési dokumentáció, amely adatlapot, leírást, fotókat és kiszerkesztett rajzokat tartalmazott…és az Iparművészeti Főiskola építészhallgatói is műemlékes terepen sajátították el a felmérés technikáit, illetve a rajzolás általi megértés gyakorlatát. A műemlékfelmérés napjainkban is szerepet kap a képzésben, és noha a mérésben lézer, a feldolgozásban pedig CAD program segíti a munkát, a manuálé továbbra is kézzel készül.”
„Az alaposan kidolgozott szabadkézi rajz nemcsak távlati képek formájában érzékeltetheti a műemlék és környezete viszonyát, hanem épületbelsők és egyes részletek dokumentálására is alkalmas. E műfaj elsősorban az építészek munkájához köthető, a végeredményt pedig nagymértékben meghatározza a stílus és a rajzkészség.” – képviselői többek között Schultz Ferenc, Forberger Vilmos, Lux Kálmán, Bayer Gyula, Stippek József, Császár László, Sedlmayr János.
„A helyszínen készülő felmérési rajz egyik típusa a manuálé, ami a méretek pontos rögzítésére szolgál. Ezt a gyakorlatot elsősorban építészek és régészek alkalmazzák, előbbiek ez alapján kiszerkesztett rajzot készíthetnek.” – őrizzük pl. Csányi Károly, Möller István, Lux Kálmán, Juan Cabello, László Csaba rajzait.
Kiszerkesztett rajzok: „…Az új országhatárokon belül egyre fiatalabb és a korábbiaktól eltérő típusú épületek kerültek górcső alá, így Stippek József építész érdeklődése mindenekelőtt barokk és klasszicista templomokra irányult. A népi műemlékek dokumentálása az 1950-es évektől egy speciális összetételű és szerkezetű, a pusztulásnak rendkívüli mértékben kitett emlékanyag rögzítését célozta…” – Stippek József több száz dokumentumból álló hagyatéka jelenleg feldolgozás alatt van.
„Az OMF-időszakra uralkodóvá vált az a gyakorlat, hogy a felmérés a helyreállítást előzte meg, ezt követően pedig a felújítás teljes folyamatát dokumentálták. Az így készült rajzokat addig nem tapasztalt részletesség jellemzi. …” – említve pl. Erdei Ferenc, Mendele Ferenc nevét.
A törzsívtől a revíziós adatlapig: „Az elmúlt 150 év folyamán több ízben is szükség volt a műemlékállomány minél szélesebb körű áttekintésére, amelyre alkalmasnak bizonyultak a különféle adatlapok. A bécsi Central-Commissiontól átvett törzsívet az MTA Archaeologiai Bizottsága alkalmazta először, később pedig a MIB is erre építette az adatgyűjtést. Az épület megtekintését követően meghatározott kérdésekre kellett válaszolni, amit olykor képi ábrázolások egészítettek ki. Hasonló igénnyel, de országos hatókörben, a műemlékjegyzék előkészítése céljából készültek az ún. Távlati tervek 1959-től. Ezt követően az 1990-es évektől revíziós adatlapok segítségével gyűjtöttek naprakész információkat…”
Új dokumentációs típusok: „A dokumentálás igényeinek változása, valamint a műemléki védelem köreinek folyamatos tágulása új dokumentumtípusokat eredményezett. A műemléki és városképi vizsgálatok településmagok, történeti városrészek áttekintését tartalmazzák, főként a később műemléki környezetnek és a műemléki jelentőségű területnek nevezett együttesekre koncentrálva. Az OMF megalakulásától fogva fokozott figyelem irányult a népi emlékekre, amit egyre gyorsuló pusztulásuk is indokolt. Speciális szaktudást igénylő dokumentálásuk során jött létre a Tervtár Népi Archívuma, amelyben az épületek felmérési és helyreállítási dokumentációi mellett többnyire falu-, tanya- és présházkutatásokat őrzünk.” – az említett Népi Archívum, mintegy 100 folyóméter anyagot tartalmaz, megyénként, topografikus rendben tárolva.
Tudományos dokumentáció és műemléki értékleltár: „Az OMF megalapítása óta olyan dokumentációk készülnek, amelyek a rajzok és a fotók mellett szöveget is tartalmaznak. Ezeknek az egyik legfontosabb típusa az emlék történeti összefoglalását és elemző leírását magában foglaló építéstörténeti tudományos dokumentáció. Néhány éve jogszabály által előírt kötelezettség, hogy egy roncsolásos kutatást vagy helyreállítást megelőzően a tudományos dokumentáció mellett az épületet mikroszkopikusan vizsgáló, nyílászáróit, burkolatait, tartozékait külön-külön leíró és értékelő műemléki értékleltárnak is el kell készülnie.” – több mint 51.000 tételnyi – nemcsak tudományos – dokumentáció kutatható a gyűjteményben.
E bemutatás is jól szemlélteti, hogy a mindenkori intézmény tagjainak és alkalmazottjainak – legyen az illető építész, kertépítő mérnök, statikus, régész, restaurátor, művészettörténész stb. – hagyatékai, illetve kutatási anyagai a tervtári gyűjteményt gyarapítják, csakúgy mint a Kutatási Osztályunk munkatársai által készített dokumentációk is.
A Könyvtár a kulturális javakon belül az épített örökség és az ahhoz kapcsolódó ingó műemlékek védelmével kapcsolatos információk egyetlen speciális hazai szakkönyvtára. Az intézményes műemlékvédelem 1872-es megalakulása óta szisztematikusan gyűjti a műemlékvédelemhez kapcsolódó hazai (teljes merítéssel) és külföldi (válogatva) szakirodalmat. Gyűjtőköre kiterjed természetesen a műemlékvédelemhez teoretikusan kapcsolódó tudományok szakirodalmára is, melyek a műemléki kutatást támogatják (pl. a művészettörténet, régészet, néprajz, kerttörténet, művelődéstörténet területére.) A legkorábbi beszerzések közé tartoztak a bécsi Central-Commission évkönyvei, a Magyar Történelmi Társulat folyóirata, a Századok, Hunfalvy Jánostól Magyarország és Erdély eredeti képekben című könyve, valamint Arányi Lajos Vajda-Hunyad vára albuma. Állománya már 1876-ra közel ötszáz kötetet tett ki, de a gyarapodás üteme nem volt mindig kiegyensúlyozott.
A Könyvtár a vásárlás mellett, hagyatékok, csere és ajándékozás útján gyarapszik. Korai példa a hagyatékok megvásárlására Rómer Flóris szakkönyvtárának megszerzése. Azóta is több volt kolléga, műemlékes szakember könyvtára került be gyűjteményünkbe. A Könyvtár a mindenkori hivatal kiadványaira alapozott kiterjedt hazai és nemzetközi cserkapcsolatai révén rengeteg értékes könyvhöz és periodikához jut hozzá. Történelmi meghatározottságunk okán a legtöbb külhoni kiadvány a német és a szláv nyelvterületekről érkezik.
Állománya jelenleg közel 50 ezer kötet könyv, 6 ezer kötet folyóirat, 200 CD-ROM. Folyóirataink közül több csak ebben a könyvtárban található meg az országban, nem egynek a beszerzése az 1870-es évek óta folyamatos. A gyűjtemény értékes részét képezi a mintegy 280 muzeális dokumentum és egy ősnyomtatvány, a Schedel-krónika német nyelvű kiadása. Az állománygyarapítás fő szempontjai közé tartozott mindig az egyes kutatók tudományos munkájához kapcsolódó szakirodalom beszerzése, így a Könyvtár gyűjteménye ez által egy tudományos műhely munkáját is tükrözi.
Az olvasóteremben található kézikönyvtár – melynek gyarapítására a kezdetektől hangsúlyt fektettek - tematikus elrendezésű, ahol a kutatás főbb segédletei: a műemléki bibliográfiák, topográfiák, műemlékjegyzékek, műemléki- és építészeti szakszótárak, épülettípusokról és építészeti korszakokról szóló kézikönyvek állnak rendelkezésre. Említést érdemel az ikonográfiai és genealógiai tematikus gyűjtés is, valamint a Budapestre vonatkozó állományrész. Mindezek mellet a bibliográfiai és faktográfiai tájékoztatás hagyományos segédletei és kútfői megtalálhatóak benne.
Könyvtárunk helyben használható szakkönyvtár, kölcsönzésre nincs lehetőség. Az online katalógus a honlapról is elérhető, a még fel nem dolgozott állományrészről továbbra is a hagyományos cédulakatalógus tájékoztat. A honlapon áttekinthetőek a Könyvtárban ingyenesen olvasható előfizetett szakirodalmi adatbázisok, ugyanitt elérhetőek digitalizált kiadványaink, valamint a retrospektív műemléki bibliográfiák és a kurrens folyóirataink jegyzéke is. A felsőoktatás keretében művészettörténet- és régész szakos hallgatóknak, doktoranduszoknak tartunk bevezetést a műemléki kutatás forrásainak megismeréséhez. Könyvtárunk egyedülálló gyűjteménye miatt méltán népszerű nemcsak a hazai, de a külföldi szakemberek körében is.
a cikk szerzői:
Bakó Zsuzsanna
Dávid Eszter
Kovács Evelin
Köntzey Mercedes
Szecskó Ágnes