Hírek a budavári gótikus szoboregyüttes kutatásával kapcsolatban

Évek óta folyik az éppen félszáz évvel ezelőtt, 1974 február-márciusában, Zolnay László feltárása során előkerült ún. budavári szoborlelet, illetve a már korábban és a későbbiekben is napvilágra került, hozzá köthető további töredékek új feldolgozása és alapkutatása.

A munkálatok az anyagot őrző Budapesti Történeti Múzeum megbízásából és hátterével, továbbá OTKA-pályázatok támogatásával zajlanak. Az elmúlt időszakban, hetekben több olyan eseményre is sor került e projekttel összefüggésben, melyekben a MÉM MDK munkatársa és e sorok írója is szerepet kapott, mint a kutatások vezetője.

            A szoboregyüttes állandó kiállítását a Budapesti Történeti Múzeum 2023 végére megújította. Az eredetileg 1992-ben rendezett tárlat koncepciója változatlan maradt, s a szobrok átrendezésére sem került sor, de a posztamensek burkolatainak és a világításnak a felújításán túl az eddig mindenféle feliratot nélkülöző kiállításban mostantól többféle információs szöveg is segíti a látogatók tájékozódását. Minden tárgy kapott az alapadatait bemutató feliratot, tíz jelentősebb szobor esetében hosszabb szövegek jelennek meg a legfontosabb tudnivalókkal; és az együttessel kapcsolatos fő témakörökről – például a feltárásokról, a megrendelő, Luxemburgi Zsigmond személyéről, vagy a szobrok ábrázolási témáiról – fényképekkel bővített tablókról lehet tájékozódni. A tárlat „ráncfelvarrásával” összefüggésben néhány héttel ezelőtt megjelent egy kiállításvezető füzet is, melyben a megtekinthető tárgyak listáján túl a kiállításon szereplő szövegek kaptak helyet fotóanyaggal illusztrálva (A budavári gótikus szobrok. The Gothic Sculptures from the Buda Castle. Budapest 2024).

            A Budapesti Történeti Múzeum március 4-én egynapos konferenciát is szentelt az 1974-es lelet feltárásának ötven éves jubileumára (A gótikus szobrok feltárásának 50. évfordulója). A telt házzal zajló konferencián a félszáz évvel ezelőtt történt ásatásról, a budai vár régészeti feltárásairól, a szobrok festéséről és öltözeteiről, Luxemburgi Zsigmondról és névadó szentjének kultuszáról, valamint a Zsigmond kori Magyarország művészetéről hangoztak el előadások. Papp Szilárd a szoboregyüttesről készülő monográfia egyes fejezetei és egységei mentén mutatta be a kutatások menetét és állását. Néhány részletesebben ismertetett példa segítségével – többek közt írott források újraértékelése, speciális szerszámhasználat, egy evangéliumi jelenet rekonstruálása, vagy az öltözetek varrásvonalainak megjelenítése – a vizsgálatok új eredményeiről is beszámolt.

            Egy nappal később, március 5-én a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetében került sor egy műhelykonferenciára. A Hatalmi reprezentáció és udvari kultúra a késő középkori és kora újkori Magyarországon OTKA-kutatócsoport tagjai adtak számot munkájuk legújabb eredményeiről. Az előadások MS-mesterhez újonnan köthető grafikai művekről, a Bayeaux-i kárpittal és Hans von Aachen festő hagyatékával kapcsolatos proveniencia-kutatásokról és a budai Corvina-könyvtár bizonyos darabjainak eredetéről, illetve egyik scriptorának életútjáról szóltak. A kezdő előadást a MÉM MDK munkatársa tartotta egy speciális, a budai szoboregyüttessel is összefüggő kérdéskörről. A figurák készítéstechnikája kapcsán azt vizsgálta, hogy az 1400 körüli monumentális szobrászatban kimutathatók-e már háromdimenziós, azaz plasztikus modellek, s ha igen, azok milyenek voltak, s mire használták őket. E háttér segítségével pedig előadása második felében azt próbálta igazolni, hogy a budai szoboregyüttesben is található egy minden bizonnyal valamiféle előképként faragott fej, melyet nem felállításra, hanem műhelyhasználatra szántak, s a palotában több helyen is tervezett Zsigmond-ábrázolásokhoz, azok egységes megjelenítéséhez készülhetett követendő modellként.

 

                                                                                                                      Papp Szilárd