Mikor készül egy épületről modell? Legtöbbször a felépítése előtt a látványtervek kiegészítéseként, esetleg egy kiállítás alkalmával. Vagy egy szebb napokat is látott épület felújítását megelőzően, különösen akkor, ha annak állapota még nyomokban sem emlékeztet visszahozandó régi fényére.
A számtalanszor átkeresztelt és átépített, eredetileg Parisiana néven épült mulató homlokzati modellje utóbbi célból készült. Maga a tárgy, és az épület 1987–1990 közötti rekonstrukciójának története pedig jól szemlélteti a századforduló építészetének épp ebben az időszakban induló felértékelődését.
A Parisiana mulató 1909-ben készült el Lajta Béla tervei alapján, majd belső tereit 1921-ben Vágó László tervezte át, hogy orfeumból színházzá alakulhasson át. Az épület sorsa az 1950-es évektől kezdett egyre rosszabbra fordulni a különböző szellemiségű és minőségű átépítések következtében, míg végül 1962-ben egy modern függönyfalas homlokzat (tervezte: P. Mueller Éva) tüntette el végleg az eredeti Parisiana emlékét is. A maga nemében úttörőnek számító függönyfal viszont hamar avulni kezdett, és az 1980-as évek végére mind a külső, mind a belső teljeskörű helyreállításért kiáltott.
A helyzet időben szerencsésen egybecsengett a századforduló építészetének felértékelődésével és újrafelfedezésével: a korszak jelentős épületei az építészettörténeti kutatások homlokterébe kerültek. Ennek egyik legfőbb előremozdítója Gerle János építész, építészettörténész volt, aki Kovács Attilával együtt tervezőként vett részt a Magyar Nemzeti Galériában 1986-ban rendezett Lélek és Forma kiállítás megalkotásán. A nagyszabású, programadónak is nevezhető kiállítás első tervein a Parisiana mulató makettje központi tárgyként szerepelt, mint a korszak jelentős, ám eltűnt alkotása. Az idő rövidsége miatt végül a makett nem készülhetett el, de az ekkor már méltatlan állapotban lévő színházépület felújításával kapcsolatban megszületett a döntés, hogy visszanyúlnak legelső, 1908-ban Lajta Béla által megálmodott homlokzatához. még akkor is, ha abból csak néhány darab maradt épen.
Így indult meg az épület homlokzatának alaposan átgondolt rekonstrukciója, melynek tervezői Kőnig Tamás és Wágner Péter, szakmai tanácsadója Dávid Ferenc voltak. A homlokzat fő díszei a pártázat vörösrézzel borított kerubfigurái, melyek reprodukálására pályázatot írtak ki. A megbízást Koller Ferenc, Krajcsovics Károly és Küzdi András nyerte el. A makettet a vörösréz munkák bemutatására készítette egy másik pályázó, Jajesnica Róbert ötvösművész, árajánlat mellékletként. A tárgy érdekessége, hogy a felirat üvegtáblái alá szerelt izzóknak köszönhetően világított is.
A Parisiana mulató rekonstrukciója több korszakot ötvöz: míg a homlokzat a Lajta-féle koncepciót mutatja, addig a belső az 1921-es Vágó-féle terv kortárs átirata lett, felhasználva a Lajta-épület néhány részletét is. 1991-ben, az épület elkészültekor a Magyar Építészeti Múzeum kiállítást rendezett a színház újjáépítéséről az Országos Műemléki Felügyelőség épületében, behozva a műemlékvédelmi diskurzusba az építészeti másolatot, mint sajátos megoldást, és felvetve azt azóta is aktuális kérdést: lehet-e egy megsemmisült épületet visszahozni a múltból?
Magyaróvári Fanni Izabella
Felhasznált irodalom
- Lélek és Forma. Magyar művészet 1896-1914. Magyar Nemzeti Galéria. 1986.
- Lélek és építészeti forma – Gerle János a Nemzeti Galéria nagy kiállításáról. Magyar Nemzet 1986. július 24. 4.
- Ritoók Pál: A Parisiana újjáépítése. Kiállítás az OMF pincegalériájában 1991. április 16-május 17. Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója 61-62.
- A Parisiana Újjáépítése. Az OMF Magyar Építészeti Múzeumának kiállítása, Budapest, 1991.
- Gerle János – Csáki Tamás: Lajta Béla. Az építészet mesterei. Budapest, Holnap Kiadó, 2018.
